Századok – 1934
Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211
TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) így tehette még oda a Blachij nevet, annál is inkább, minthogy összetartozó, vagy éppen azonos népeket szívesen határoz meg pontosabban ilyen kettős jelöléssel. Amikor tehát D. Anonymust állítja a pannóniai ősoláh elmélet tengelyébe, akkor nemcsak Anonymust hamisítja meg önkényes interpretációjával, hanem a történeti valóságot is. A krónikában felmerülő, gyakran igen bonyolult problémák éppen nem olyan természetűek, hogy azokat egy tudománytalan alapokra fektetett dogmáktól megbűvölt filológus meglássa és tárgyilagosan oldhassa meg. Tételének bizonyítására hivatkozik D. még személy- és helynevekre. Ezekre vonatkozólag e helyen megelégszünk néhány példa említésével, mivel igen sok olyan magyarázó ötletet találunk a könyvben, amelyekben maga a szerző sem igen hisz. Soha hasonló természetű munkában nem szerepelt annyiszor a ,poate, ar putea fi' stb (lehet, lehetne stb.) megszorítás, mint éppen ebben. D. nagy szolgálatot tenne vele, ha megmondaná, hogy tulajdonképen mely magyarázatai helyességében hisz száz százalék erejéig, mert ebben a formájában a munka megbírálására lehetetlen vállalkozni. És főleg ne emlegesse ugyanazt egyszer egy enyhítő ,poate' kíséretében, máskor pedig mint biztos, módszeres kutatással elért eredményt. Alapelve általában az, hogy mihelyt olyan, többnyire homályos személy- vagy helynevet talál, amely valamely tisztázott, de többnyire tisztázatlan eredetű oláh alakkal cseng össze, arra ráfogja, hogy oláh. Fiiletimológus, aki előre tudja, hogy a dunántúli ősoláhság illúzióját csak akkor fogja felébreszteni az olvasóban, ha előbb a nem ritkán nagy tudálékossággal kikoholt magyarázó ötletek záporával kábítja el. A propaganda módszer fogásaival dolgozik, módszeres bizonyítás nélkül állít, aki nem hiszi, bizonyítsa be az ellenkezőjét. így oláhoknak tartja a tihanyi apátság jobbágyai közül a következő nevűeket : dot, Cliot, Curt (az oláhban ,rövid' értelemben esak scurt ismeretes, v. ö. alb. ékurtí > macedovlach scurt, olasz corto, scorto stb.) ; Buine szerinte ,evident identic eu Bunea1, ugyanakkor azonban idézi Puscariut, aki szerint a Bunea valószínűleg szláv eredetű, (D. figyelmébe ajánljuk, még az orosz Bunja alakot is 1. Tupikov : Slovar drev.-russk. lie. im. — Kniezsa barátom szíves közlése szerint a csehben már a XII. század óta ismeretes a Bun, Buno, Bufie név. 1. Miklosichon kívül még Friedrich : Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae indexét. — Egy Bun nevű ember fivéreit pl. Blego, később Bleho, Sdizlavs, Müota, Havvel néven említik, Friedrich I., 327.) ; D. naivságára jellemző, amit a Buna névről ír : „Buna, férfinév, p. 111! (v. ö. még II., 8.), „praedium Lazi"-ban lehet(\) éppúgy а Ъипй szóból, a bun nőneme (> bonus, -a, -um ; v. ö. buono, eng. bun, fr. bon stb.), feltéve, hogy Pannóniában rotacizmus nélkül beszéltek ..." A bonus román nyelvi alakjainak felsorolása, az etimon három nemének pontos megadása, a rotacizmusról tett megjegyzés, maga az ötlet, mindez kimondhatatlanul tudománytalanul hat (v. ö. ehhez a névhez dalmát nyelvjárási Buna, Bunna s a szláv Buna Bunislav alakokat, 1. a D. által idézett irodalmon kívül még Maretic, Rad. LXXXII., 82.) ; a bakonyi apátság jobbágyai közül :
