Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

214 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) Stadt Rom in seiner eigenen Zeit identifiziert. Hierauf scheint auch der Ausdruck Romani principes zu verweisen" (i. m. 451. 1.). A Bécsi Képes Krónika tudósítására támaszkodva Jakubovich Emil a IX. fejezetben olvasható megjegyzésről : „Et iure terra Pannonié pascua Romanorum esse dicebatur, nain et modo Romani pascuntur de bonis Hungarie" (Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1926. 211. 1.) azt tartja, hogy a Romani itt III. Konrád német-római császárra és seregére vonatkozik, aki a második keresztes hadjárat alkalmával megzsarolta a magyarországi templomokat és kolostorokat (1. erre még Pais D. : Magyar Anonymus, 9., 135. és Schünemann, Ung. Jb. VI. 448. kk. 1.). D. ezt a sokat vitatott helyet minden aggályoskodás nélkül így magyarázza : „Maga Béla király jegyzője mondja, hogy ezek az oláhok (асе-.ti Romcini !) az ő idejében még Magyarországon voltak s itt különösen Pannóniára gondol. Az „et modo Romani pascuntur de bonis Hungarie" pedig egyszerűen azt jelentené, hogy az oláhok még mindig Pannóniában legeltetik nyájaikat, a kifejezés tehát szerinte nem tartalmaz semmiféle célzást sem III. Konrádra (Jakubovich), sem általában a Nagy Károly-féle római frank-német császárság népeire (Pais), sem pedig a korabeli római-katholikus papságra (Schünemann) ! D. tehát a ,de bonis Hungarie' alatt a magyarországi legelők füvét érti. Vájjon fog-e akadni a Nyugat történészei között olyan, aki a kolozsvári filológus pánoláh, a dákoromán kereteket is meghaladó konstrukcióit elfogadja, abban a korban, amikor magának a dákoromán elméletnek sincs mit keresnie a komoly tudományban s már csak újságírók és elfogult politikusok gesunkenes Kulturgut'-jává lett. C) Az oláhokkal kapcsolatban emlékezik meg D. még a Blachus névről is, amely ezúttal csakugyan az oláhokra vonatkozik (Blaclii ac pastores Romanorum, cap. IX ; itt nem foglalkozunk részletesebben az erdélyi Gyalu vezér Blasij, sem pedig" az aldunavidéki Gálád vezér Rlaci néven emlegetett oláhjaival, cap. 25., illetőleg 44.). Abban a körülményben, hogy Pannóniát a ,rómaiak legelőjének' nevezték és hogy P. mesternél a ,Blachij et pastores Romanoruni' kifejezésben a Blachus a Romanus névvel együtt szerepel, D. már elegendő támaszt vél találni a dunántúli oláh kontinuitás bizonyítására. A problémák felett ebben az esetben is a dogmatikus könnyedségével síklik el, holott ezek éppen Anonymusnak ezen a helyén merülnek fel nagy számban. Hóman Bálint mutatta ki, hogy a XI. századi Ősgestában lett feljegyezve az a hagyomány, amely szerint Pannónia = Dunántúl a rómaiaknak volt a legelője (pascua Romanonim) s ezt a hagyományt a XIII. századi Ricardus és Spalatói Tamás, továbbá az 1308-ban írt Anonymi Descriptio Europae Orientális is fenntartotta. A dunántúli legelőkön ezek szerint a pastores Romanorum legeltették nyájaikat, akiket Hóman frank fennhatóság alatt élő pásztoroknak, pannóniai ,vlachok'-nak tart (a XI. századi orosz krónika dunamenti voloch-jai) s akiket P. mester a korában Erdély sarkán már egy emberöltő óta mindsürűbben beszivárgó oláh pásztorokkal azonosít . Ilyen pannóniai vlachokra gondol Melich is, amikor Honfoglaláskori Magyarországá-