Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) A Romani = pastores Romanorum = Blachii egyenlet, amelyen D. pándákoromán Anonymiis-interpretációja alapul, teljesen önkényes és mint látni fogjuk, könnyen kimutathatóan hamis. A probléma nem olyan egyszerű, hogy akár egy dogmatikus történetszemlélet kedvéért is, általános érvényű tétellel volna megoldható1. A) Nem lehet a Romani kifejezést az oláhokkal kapcsolatba hozni a mindjárt az első fejezetben lévő és Szkitia leírása után következő szövegben : ,,rex Athila . . . qui de terra scithica descendens ... in terram Pannonié uenit, et fugatis Romanis regnum obtinuit"2. Ez a rész érdekesképen nem is szerepel D. idézetei között és sehol nem is foglalkozik vele, talán azért nem, mert itt Pannónia nemcsak a Dunántúlra, hanem az egész Magyarországra vonatkozik, ami azonban nem ok arra, hogy a Romani Anonymusnál feltalálható jelentéseinek vizsgálatában figyelmen kívül hagyjuk. A D. által is idézett Schünemann szavaival élve „Die Beziehung auf die Römer ist unbestreitbar" (Die „Römer" des anonymen Notars. Ung. Jb. VI., 450.) éppúgy, mint a ,historiographi, qui gesta Romanorum scripserunt' esetében. Mivel ezekben az esetekben semminemű kétségnek sincs helye, ebből az következik, hogy Anonymus a Romani kifejezést igenis használhatta ,római' és nem ,oláh' értelemben. Az a tény, hogy a honfoglaló magyaroknak a nyugatrómai birodalom megbontásában a IX. sz. végén már semmilyen részük sem lehetett, mit sem ront ennek az értelmezésnek a helyességén, hasonló hagyomány tükröződik a XII. sz. elején keletkezett orosz őskrónikában is, amelynek Voloch-jai szintén a rómaiakra vonatkoznak3. D. szerint azonban ezúttal is az oláhokra (22—23.). B) Dákoromán értelemben vett oláhoknak tartja D. az Anonymus IX., XI., XLVI. és XLVIII—XLIX. fejezeteiben előforduló Romanik&t is, azokat tehát, akik Attila halála után a szlovénekkel és a bolgárokkal együtt foglalják el az országot, akiknek fejedelmei Pannóniát a Dunáig szállják meg s ott telepítik le pásztoraikat s akik végre Veszprém várát feladva, a magyarok elől átmenekülnek a Lapincson. A honfoglalókkal érdekesképen mindenütt Romanik küzdenek a Dunántúlon és nem Blachik, akik például Schünemann szerint, ,,. . . sind tatsächlich die Römer des Altertums, die er (tudniillik Anonymus) auf der Schulbank kennen gelernt hat und mit den Bewohnern der 1 Az alábbiakkal kapcsolatban felhívjuk olvasóink figyelmét Pleidell Ambrusnak ugyanezt a kérdést éppen e számban tárgyaló fejtegetéseire és a recenzensével egyező eredményeire. Szerkesztőség. 2 Anonymus forrása itt a Szent László-kori Gesta Ungaroram,, v. ö. Hóman B. : A Szent László-kori Gesta LTngarorum és Х1Г XIII. századi leszármazói. Budapest, 1925. 44. kk. 1., ós az idézett, szövegre Deér J. : Szkitia leírása a Gesta Ungarorumban. Budapest, 1931. (Rny. a Magyar Könyvszemle 1930. évf.-ból, 22. 1.) 3 L. ehhez Melich ; i. h. 414. ; Schünemann i. h. 451., 1. (u. i. már V. Jagic, 1. A magyar honfoglalás kútfői, 370., 376.).