Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
A MAGYAR VAROSTÖRTÉN KT ELSŐ FEJEZETE. 189 magyarok mint régi, nevezetes várost, már itt találták. A városba be is települtek természetesen s különösen Óbuda északi részéből számos archeológiai lelet bizonyítja a rómaiközépkori kontinuitást.1 Anonymus adataiból arra is lehet következtetni, hogy a város lakossága — legalább részben — ekkor még romanizált volt. Nem lehet ugyanis puszta véletlen, hogy Anonymus előadása szerint Attilának és a honfoglaló Árpádnak is először a rómaiakat kellett megfutamítani és csak azután vonulhattak be a városba, amit Árpád vezérnél még a hévízeknél való táborozás is megelőzött. Anonymus előadásának — különösen a magyarok bevonulásával kapcsolatban — egészen az a színezete van, mintha a honfoglalók Attila városának lakóival a harc nélküli meghódolásról alkudoztak volna, ezért kellett először a hévizeknél tábort ütni és ezért örültek annyira a honfoglalók, hogy a várost küzdelem nélkül bevehették. Nyilvánvaló, hogy itt nemzeti hagyományokat őrizett meg a névtelen jegyző, melyeknek már a Szent Lászlókori Gesta-ban is benne kellett lenniök s , amelyeket az Anonymus-probléma legújabb eredményei értelmében történeti ténynek kellene elfogadnunk még akkor is, ha arra vonatkozólag más hiteles forrással nem rendelkeznénk2 és csak közvetett módon tudnók bizonyítani, hogy annak valóban így kellett lennie.3 Éppen Anonymustól tudjuk, hogy élt még a honfoglaláskor romanizált lakosság Pannónia egyéb részein is. A Romanus-okat, pastores Romanorum-ot és a valach-okat értjük, akikről annyiszor szól a névtelen jegyző a honfoglalás elbeszélése közben és akkora szerepet juttat nekik, hogy lehetetlen őket költött népeknek tekintenünk. így szerepelnek a rómaiak az 1. fejezetben, akiket — mint említettük — Attila Aquincumban való bevonulása előtt megfutamított, 1 Vásárhelyi G. : Óbudai templomrom. Arch. Közi. XIII. (1879—80.), 62. kk. 1., Foerk E. : Újabb leletek a Viktória telkén. Budapest Régiségei, X. (1923.), 74. kk. 1., Hampel J. : A Nemzeti Múzeum régiségtárának gyarapodása. Arcb. Ért. VIII. (1888.), 380. 1., Gömöri Havas S. : Az óbudai Fehéregyház. Budapest Régiségei, II. (1890.), 34—5. 1. 2 Németh Gy. : Nyelvtudományunk és a történetírás. (Hóman B. : A magyar történetírás új útjai.) Budapest, 1931., 373—4. 1., a következőket írja : ,,A legsúlyosabb formában felvetődik a kérdés : nem kell-e hinnünk Anonymusnak bizonyos esetekben akkor is, ha állítását semmiféle összefüggés sem igazolja. Az a meglehetősen elterjedt felfogás, mely Anonymust elintézi azzal, hogy ő mindenben saját kora viszonyait vetíti ki a honfoglalás idejébe, feltétlenül téves" 3 V. ö. Hóman : A Szent László-kori Gesta Hungarorum 97. 1.
