Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
A MAGYAR VAROSTÖRTÉN KT ELSŐ FEJEZETE. 187 Köztudomású különben, liogy Óbudának — annak dacára, hogy a királyság első századaiban egyike volt a legjelentékenyebb magyarországi városoknak, amit maga a prépostság felállítása is bizonyít,1 — sem Üj-Buda alapítása előtt, sem pedig azután, az egész középkoron át, semmiféle gazdasági jelentősége sem volt, bár bizonyos fokig királyi székhely, a XIV. század közepétől pedig királynői város volt s különösen a királynők pártfogása következtében fejlődésének politikai akadálya nem lehetett. Sőt, mint arra már Salamon Ferenc rámutatott, a közeli Új-Buda telepítése és hirtelen lendületvétele óta Óbuda annyira hanyatlásnak indult, hogy lakosai is elhagyogatták, maga a város pedig délre, Új-Buda felé kezdett húzódni, amit régészeti leletek is bizonyítanak.2 Ennek a jelenségnek a magyarázatát Óbuda fekvésében kell keresnünk. A város a Duna és a jobbparti hegyek közti kis síkságnak a déli részén fekszik, ez a hely azonban a Duna vonatkozó szakaszának az adottságai miatt városképződés számára a középkorban a lehető legalkalmatlanabb volt. A szentendrei sziget déli csúcsa alatti megyeri réven kívül ugyanis, amely szintén csak jobb lehetőség hiányában alakult ki, a Dunán átkelésre alkalmas hely csupán a Margitszigettől délre, a két Duna-ág egyesülésének alsó szakaszán kínálkozott. Itt, a mai Lánchíd táján, a folyó medre már keskenyebb volt, sziget- vagy zátonyképződés a kompot nem fenyegette, főleg pedig a Dunának a két ágból eredő sodra már egyesült. Északra ugyanis a két Duna-ág sodra mindkét oldalon nagyon megközelíti a partot, így a part mellett is nagyon sebes a víz, ami a folyónak ezt a részét kompkikötésre, révképződésre teljesen alkalmatlanná tette. A Margitsziget tatár járásutáni benépesítése a megyeri és pesti révek között kialakuló jenői révnek is jelentőséget kölcsönzött ugyan, ez azonban nagyobb fontosságra nem emelkedett. Azok a bajok, amelyek a révforgalmat itt megnehezítették, bizonyos fokig a megyeri révnél is fennállottak, úgy, hogy nagyobb forgalom lebonyolítására hosszú vonalon csupán a pesti rév volt alkalmas.3 Égészen természetes tehát, 1 Karácsonyi J. : Péter király és az óbudai prépostság. Századok, XXXI. (1897.), 291. kk. 1. és A magyar nemzet áttérése a nyugati kereszténységre. Nagyvárad, 1927., 88. 1. 2 Salamon : Budapest története II. 337—3S., 497. 1., Kuzsinszky; Aquincum 26. 1. 3 Salamon i. m. II. 65., 133. kk. 1., Nagy G. : Budapest és vidéke -az őskorban. Budapest Régiségei, VIII. (1904.), 87. i. , Ortvay T. : Magyarország régi vízrajza, Budapest, 1882., I., 530., II. 97. 1.
