Századok – 1934
Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar várostörténet első fejezete I. - 158
186 PLEIDELL AMBRUS. Buda személynévvel azonosította. Természetes, hogy a hún hagyománynak ezt a kibővítését a parasztok hamis meséi és a regösök csacsogó énekei csakhamar nemzeti hagyománnyá tették s ez az oka, hogy a Buda helynév a magyar nyelvben úgy szerepel, mintha személynév képezné az alapját.1 A krónikaírónak semmi oka sem lehetett arra, hogy a tudós magyarázattal is megerősített mondát bele ne vigye munkájába : valóban, a Budavárának Árpád által történt elfoglalásáról szóló anonymusi fejezet egészen úgy hangzik, mintha egy regösének kivonata volna. Ez az etymológia azonban ellentétben állott azzal az Anonymus által is kifejezett köztudattal, hogy a város már a római korban fennállott és így a kritikusok csakhamar rájöttek arra, hogy eredetileg nem lehetett Attiláról, illetve Budáról elnevezve. El is vetették azt és teljes hitelre talált a XII. század végén, XIII. század elején betelepült valamelyik tudós francia szerzetesnek, vagy francia műveltségű magyar papnak az a megállapítása, hogy Ecilburgu a sicamberek fővárosával, Sicambriával azonos, amelyet a 722-ben írt Gesta Francorum című, nagy hírnévnek örvendő francia krónika szerint a Trójából Pannóniába menekült Priamos és Antenor fejedelmek és népeik építettek.2 A kritizálni szerető Kézai3 a várost már Sicambriának nevezi és elmondja a hozzá kapcsolódó mondát is.4 Az egészen mondáivá vált Ecilburgu, Acilburgu — Attlia városa — eredeti alakja és jelentése akkor már kiveszett, az elmondottak után azonban nem kétséges, hogy a névtelen jegyző korában közismert volt. Fennállott és valószínííleg ép állapotban volt még Aquincumban a régi római vízvezeték is. Anonymus ötvenkettedik fejezetében azt mondja, hogy Árpádot egy kis pataknak a forrása felett temették el, amely kőmederben folyik alá Attila király városába, ez pedig másra, mint a vízvezetékre, nem vonatkozhat.5 1 Arról, hogy a Buda helynév a Buda személynévből ered : Melich J. : A helynevek egy csoportjáról. Magyar Nyelv, XIX. (1923.), 105. kk. 1. 2 Eckhardt S. : Sicambria. Minerva, VI. (1927.), 158. kk. 1. 3 Kézai túlzó kritikájáról Domanovszky S. : Kézai és a húnkrónika. Károlyi-Emlékkönyv, 120—21. 1. 4 Florianus i. m. II. 64. 1. 5 A vízvezeték medre és pillérei sokáig, hosszú évszázadok múlva is fennállottak. Foerk E. : Az óbudai aquaeductus. Budapest Régiségei, X. (1923.), 35. kk. 1., Rupp J. : Budának és környékének helyirat i viszonyai a középkorban. Arch. Ért. VI. (1866.), 83. 1. — Singidinum régi római vízvezetékét egész a legújabb időkig használták. Jireéek, •C. : Die Heerstrasse von Belgrad nach Constantinopel und die Balkanpässe. Prag, 1877., 12. I.
