Századok – 1933

Történeti irodalom - Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből. Ism.: Révész Imre 74

74 történeti irodalom. az, amely a szerény lehetőségeket kimerítve, hosszú évekre bevágja az útját hasonló méretű, de talán megoldásokkal terhes publikációnak. Kampis Antal. Incze Gábor : A magyar református imádság a XVI. és XVII. században. Debrecen, 1931. Lexicon-octav, 200 1. Két hasonmással. Bácz Béla : Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből (1711—1914). Homilétikai tanulmány. I. k. Gyula, 1931. Lexicon-octav, 152 lap. (Theologiai Tanulmányok, szerk. Csikesz Sándor, 15. és 17. szám.) Nem könnyű feladat erről a két, bizonyos tekintetben egymást kiegészítő műről — jókészültségű fiatal teológus-kutatók doktori értekezéseiről — nem teológus szakfolyóiratban úgy írni, hogy az ember se a modern értelemben vett tudományos munkateljesítmény, kivált a történelmi feldolgozás általánosan kialakult mértékeivel szemben ne kövessen el árulást, se pedig a szerzők iránt ne legyen igazságtalan. Ha bizonyos egyetemesen kötelező tudományos alapkövetelmények rámájára minden további nélkül, ridegen rá akarjuk vonni ezt a két dolgozatot, akkor azt kell mondanunk, hogy a ma, ezen követelmények alapján elérhető és elérendő átlagos színvonalnak mindakettő erősen alattmarad, bár mindakettő nemcsak a kezdőknél szokatlan terjedelmével, de a bennük foglaltatott ismeretanyaggal is már az első pillantásra tekintélyesen hat. És mindakettő alattamarad ennek az átlagos színvonalnak, noha egymásközötti színvonalkülönbségük sem kicsiny : I. csak szorgalomban és lelkesedésben nem fölözi R.-t, mindenmás tekintetben -— akár az anyaggyűjtés gazdagságát, akára bíráló és értékelő szempontok és eljárás emelkedettségét és sokoldalúságát, akár a történeti probléma elvi hátterébe való lélektani, bölcseleti, teológiai elmélyedést, akár az általános tudományos kultúrát és látókört, akár végül csak a puszta írnitudást nézzük — messzire meghaladja. De ő sem tud elérkezni ezzel a hatalmas erőfeszítést kívánt művével arra a magaslatra, ahol ma mindenféle tudományos történelmi feldolgozást látni szeretünk, ahol az anyaghalmazból és adattömkelegből felragyog az egységes kép, az emberi élet egy darabjának gazdag, színes, látszólag szeszélyesen hullámzó, valójában benső törvényszerűségek ritmusára, a Logos örök zenéjére lüktető képe : a tudományos műalkotás. Nemcsak I., de R. is nagyon törekszik ugyan többet nyújtani a puszta anyaggyűjtésnél. I. igen mélyreható vallástudományi és teológiai fejtegetésekbe bocsátkozik az imádság lényegéről, történetéről, bibliánkívüli, bibliai és egyháztörténeti jelenségformáiról és típusairól. Művének idevágó fejezetei erősen tömörített s itt-ott inkább enciklopédikus hatást keltő, de egészben véve igen sikerült s a magyar irodalomban nem egy szempontból úttörő szakmonográfia számba mennek s megérdemlik a maga helyén a nagyon méltányló külön értékelést. R. is törekszik