Századok – 1933
Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611
138 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] jegyeznünk, hogy a sóbányavidékek lakosságának kedvezményes sóvásárlásra való lehetősége másutt, így Franciaországban is megvolt.1 Amikor a máramarosi bányák 1702-ben a bécsi kamara kezébe kerültek, Kleinburg kamarai tanácsos vezetésével bizottság szállott ki a bányák átvételére s ez a máramarosi lakosság kiváltságát csorbítatlanul hagyta meg ; hangsúlyozta azonban, hogy mindenki csak a saját szükségletére vásárolhat sót és a továbbadást eltiltották. Minden kiváltság ugyanis a kamara hasznát csökkentette. A máramarosi nemesek kb. nyolc bécsi mázsáért, tehát 448 kilogrammért,2 az ú. n. „málha" sóért 12 krajcárt s egy köböl zabot fizettek, a többi lakos pedig mázsánkint 15 krajcárt,3 míg az ország többi részén 2—4 frt volt a só mázsája. Már ekkor kimondották, hogy a jogos igényeket évenkénti összeírással fogják megállapítani. Azonban épp a szükségletek megállapításával volt a legtöbb baj. Amikor 1712-ben Paumgartner lett a máramarosi sóbányák prefektusa, összeírásról még szó sem volt. Az ő jelentésében azt olvassuk, hogy a máramarosi lakosság annyi sót vásárol állítólagos saját szükségletére, amennyi három vármegyének is elegendő volna. Az együttélő családok mindegyike külön jelentkezett a sómennyiségért s a kedvezményes sót egyszerűen kicsempészték a vármegye területéről.4 A csempészést nálunk is szigorúan büntették : elkobozták a sót, kocsit, lovat ; a vétkesnek többé nem volt joga kedvezményes árú só vásárlásra, azonban a büntetés nem volt oly szigorú, mint Franciaországban, ahol a csempészeket halálra ítélték vagy gályarabságba küldték.5 Paumgartner azt javasolta, hogy a jobbágy 2, a jobbágy nélküli nemes 8, a jobbágyos pedig 16 mázsánál többet ne kaphasson.6 Érdemének tartja, hogy 1712-ről 1713-ra mintegy 1250 mázsával kevesebb kedvezményes árú sót adott el. Az 1716. évi összeírás értelmében a máramarosi nemesség évenkint 3984, a többi lakos pedig 19.262 mázsa kedvezményes árú sót vásárolhatott, Ennek az intézkedésnek volt eredménye, hogy míg 1712-ben a nemesség 6781 mázsát vásárolt, addig 1725-ben csak 4300-at. Ez utóbbi mennyiség meghaladta 1 Lavisse : i. m. T. VII. Part. I. 196. 1. 1. j. A halkonzervgyárak is olcsóbban kapták. 2 J. J. Littrow : Vergleichnng der vorzüglichen Masse, Gewichte und Münzen . . . Wien, 1832. 55. lap szerint a mázsa : 100 font : 56 kg. 3 HKA. Bibi. 481. sz. Kleinburg-féle comissióról. 4 HKA. 15389. es. 1714. ápr. 14-én kelt irat. 6 Lavisse : i. m. T. VII. Part. I. 197. I. és T. VIII. Part I. 174. 1. e HKA. 15389. cs. 1716. jan. 24-ón kelt irat.
