Századok – 1933
Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611
134 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. fi 64] ezt újabb évtizedre meggátolta. A háborús időkben a bányák Rákóczi csapatainak kezébe jutottak s az ország nyugati felének sóellátása nagy nehézségbe ütközött. Komáromba például 1704-ben és 1705-ben egy mázsa só sem érkezett s csak a felhalmozott készletnek köszönhették, hogy a sóeladást folytatni lehetett.1 Az ország egyes helyein már felállított sóhivataloknak pedig a katonaság jelentett nagy megterhelést, mivel készpénzben és sóban nagy mennyiségeket kellett a csapatoknak átadniok.2 A sószállítók is felhasználták a zavaros időket s előfordult, hogy a rájuk bízott sóval és az előre felvett fuvardíjjal együtt eltűntek ; a kamara tizenhárom esztendővel később akarja megbüntetni őket, mert ezekre a szatmári béke amnesztiája természetesen nem terjedt ki.3 Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a szatmári békéig terjedő évtizedben a kár mintegy 397.991 sókő volt, kb. 873.273 forint értékben.4 Az egész magyar bányaügy rettenetesen elhanyagolt állapotban volt akkor, amikor a szatmári békét megkötötték. III. Károlyra várt tehát az a feladat, hogy a XVIII. század viszonyainak megfelelően megszervezze a magyar sómonopóliumot. A bécsi udvart természetesen a jövedelmek fokozásának célja vezette. Kétségtelen, hogy ebben a korban Franciaország volt az az ország, amely a sóregáléból a legnagyobb hasznot tudta magának biztosítani. Franciaországban a nép széles rétegei elszegényedésének egyik oka volt az a rendszer, amely nem elégedett meg a só termelési és eladási ára közötti különbséggel, hanem a fogyasztásnak lélekszámszerint való mennyiségét is kötelezően megszabta s ezáltal valóságos fej adót vetett ki a sóregálé alapján.5 A bécsi udvar nem követte a francia példát. Az egyénnek szabadságot engedett saját szükségletének megállapításában s a szabad vásár-26. sz. A kincstár Apaffytól 175.000 forintért vette át 1701-ben a máramarosi sóbányákat. 1 HKA. Anh. 24. Band. Komárom számadása 1704 és 1705-ből. 2 HKA. Anh. 24. Band. Komárom Heister generálisnak az 1703. és 1704. évben 8993y2 mázsa sót és 35.734 forintot adott ; Budán 1703 novemberétől 1704 október 18-ig a katonaság 22.860 mázsa sót és 2771 forintot vett át ; u. ott 1704. okt. 20-án kelt irat : 1703-ban a katonaság készpénzben és sóban 190.776 forintot kapott a sóhivataloktól. 8 OL. Ben. Res. 1716. ápr. 24. és Exp. Cam. 1716. máj. Administration! Scepusiensi 5. 1705-ben a tokaji pénztárnok 2293-75 mázsa sót és 1797 forint fuvarköltséget adott át 172 szepesi szállítónak, hogy a sót Rózsahegyre vigyék. 4 HKA. Anh. 24. Bd. 1704. szept. 30-án kelt irat. 6 Lavisse : Histoire de France. Tom. VII. Part. I. 195. 1,
