Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

[87] BAROKK ZENE ÉS KURTTC NÓTA. 569 sont bruyas et criards)1 éppúgy Praetorius, aki a Theatrum Instrumentorum (1619) előszavában Lumpenmüsiknak nevezi az oboát. Az oboák egész családja képviselve volt : oboaida caccia, hautbois d'amour etc. Innen származik a Hautboisten bande elnevezés a katonazenére, mely még a XIX. sz. elején is divatban volt. Körössy feljegyzéseiben többször előfordul a síp szó, melyet kútfőink is gyakran használnak. 1707-ben Bossányi Farkas nagyszombati professzor Nemes Varjú István hallgatójával logikai disputációt rendez. A munka, mely nyomtatásban is megjelent,2

tartalmaz néhány zenei kérdést, köztük sípra vonatkozókat.3

Igen nehéz megállapítani a síp pontos jelentését, a latin kifejezések szintén megbízhatatlanok. Lehet fuvola, kis fuvola, oboa, kornét, krumm -horn német síp (schalmei) és török síp. A síp, mint gyűjtő elnevezés, más nyelvekben is használatos. Az angol organografiai kútfők pijp-nak nevezik a rézsútos fuvolát és a dudát (bagpipe) is, de ismerik az Almain Whistle (német síp) elnevezést is.4 Talán legközelebb járunk az igazsághoz, ha a sípot komét (Zink) értelemben használjuk. (Sipos : fistulator : Stadtpfeifer) Ez a tölcséres fúvókájú fafúvó a legnépszerűbb katonai hangszerek közül való, két főtípusa a cornetto diritto sac. forto. Kútfőink ismerik, Bethlen Gábornak is volt kornétása.5 Körössy említ solesmesi síposokat (1708 jan. 2.). Csak a Sarthe-megyei, bencés apátságáról híres Solesmesről lehet szó. A vonatkozó irodalom nem tud semmit solesmesi síposokról, mint ahogy például világhírűek a veronai kornétások. Alkalmasint francia, solesmesi születésű kornétásokat kell értenünk. A török síp, melyet szemben a német síppal Körössy és mások is említenek, a tulajdonképeni tárogató, éles, riadó hangú kettős nyelvsíp. Törökök hozták Ázsiából ; jól ismerték az arabok (zurna) és a perzsák is (surnay). Az ázsiai népeknél, így az ősmagyaroknál is, népszerű volt. Fáy gróf azt 1 Orchésographie. (1589). Rééditée par Laura Fonta. Paris, 1882. 24. 1. 2 Curiosum quare per quia Aristotelicum etc. Tyrnaviae 1707. Szabó Károly : Régi Magyar Könyvtár. II. k. Budapest, 1885. 622. 1. 3 Forkol a XVIII. század jeles német zenei bibliográfusa már tud róla. (Allgemeine Litteratur der Musik. Leipzigs 1792). Két tanulmány с. könyvemben (Budapest, 1924) ismertettem. 4 James Knight : Pallas Armata. Military Essayes. London, 1783. 214. 1. 5 Szilágyi S. : Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelezése. Budapest, 1879. 186. 1.