Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

566 HARASZTI EMII.. [76] vani országgyűlés cigányzenészeit1 és úgy látszik, nem olvasta sem irodalomtörténetünk, sem történetünk idevonatkozó kút­főit, a következőket mondja : ,,Lehet, hogy a régi jó időkben, 100—150 évvel ezelőtt, értékesebb volt a városi cigányzeneka­rok repertoárja, erre vonatkozólag nincs semmi kézzelfogható, adatunk." (?) Adatok nem ismerése még nem jelenti nem­létezésüket. Csak kettőt a nagy adattömegből. Gróf Gvadányi József írja a Pöstyéni Feredés-ben (1787) a cigánybandáról : » Egy jó, nagy palackkal bort nékik adattam Vacsorálni vélek magamat mulattam Rákóczi Bercsényi nótáit hallgattam A nagy idait is velek el vonattam. Nem is kímélték'ők hegedűk húrjait Régi magyaroknak palotás táncait Ugy megvonák, hogy hallgatók lábait Mozdulásra hozták köszvényes inait. Száznegyven év előtt írja már az Ephemerides Budenses latin újság Károlyi Antal gróf nagykárolyi főispáni installá­ciójáról : Choris zingarorum veteres nationis can tus resonan­tibus (1790 július 20). A budai latin újság híradása csak meg­erősíti az irodalmi források szavahihetőségét. Bizonyos, hogy a Rákóczi-kor zenéjét már a XVIII. század kezdete óta cigá­nyok terjesztették, talán még régebben az ő vonójukon csen­dült fel a kuruc nóta, semmiképen sem az udvari zenészek hangszerein. A cigány parasztzenész volt, a faluból indult el a város felé, a kuruc nóta is a parasztságból született, könnyen egymásra találtak. Kutatásaim közben mind erősebbé vált az a meggyőző­désem, hogy a kuruc zenével, a történeti népdallal, népművé­szettel nem volt kapcsolatban Rákóczi idegen, nagyrészt francia kutúrájú udvari élete. Nincs adatunk arra, hogy a fejedelem ismerte a magyar népdalanyagot. Tudjuk, hogy dúdolt német népdalt. Önéletrajzában írja, hogy bécsújhelyi fogságából menekülve részegnek tetette magát s népdalokat énekelt : „plebeias cantiunculas rauca voce simulata murmurebam, potius cantabam."2 De a magyar népi dallam alighanem kívül rekedt a fejedelmi udvaron, vagy csak mint kuriózum szere­pelt. Rákóczi udvari zenéjének nem volt magyar gyökere, 1 Engel : Geschichte des Ungrischen Reichs etc. művében (Halle, 1798) az egykorú hatvani napló 49. 1. 2 II. Rákóczi Ferenc fejedelem önéletrajza. Budapest, 1876. 125. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom