Századok – 1933

Pótfüzet - HARASZTI EMIL: Barokk zene és kuruc nóta 546

566 HARASZTI EMII.. [70] erőre kap. A városi muzsikusokból és cigányokból kialakul a polgárság hangszeregyüttese. А XVII. században Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc küzdelme ihletője a népköltészetnek, a kuruc nótának, melyben a magyar néplélek teljes pompában borul virágba. A kuruc nóta bánatos busongását, tragikus feljajdulását, mélységes humorát, keserű gúnyját, vérforraló, szilaj tombolását nem találjuk a nyugateurópai népek harci zenéjében. A magyar katona és a magyar paraszt lelkének ősi titokzatos erői, misztikus szépségei először tárulnak fel végtelen távlatban. A kuruc nóta, a történeti népdal archaikus ötvözetbe préselt mezei virágaival a mai parasztdal hangulatvilága, leegyszerűsített tematikus anyaga nem mérkőzhetik. A kuruc világ zenéjének is megvolt a Thaly Kálmánja Káldy Gyula személyében. Közös mind a kettőnél az izzó fanatizmus és szertelen rajongás, a délibábos fantázia, a romantikus hajlam. Amit Riedl Frigyes és Szekfü Gyula Thaly megbízhatóságáról mondanak, teljes egészében áll Káldyra is. Közlései nem hitelesek, sokszor megbízhatatlanok, forrásait nem tudja, vagy nem akarja megnevezni, mégkevésbbé pontosan megjelölni. A Kuruc Dalok c. kiadása előszavában mondja, hogy „néhányat egy-egy agg színész éneke, másokat öreg cigányok eljátszása után kótáztam le, nagyobb részét azonban egyes szólamra írva találtam s kaptam meg itt-ott." Káldy fáradhatatlan agitátor. Igen nagy érdeme, hogy felkelti és ébren tartja az érdeklődést a kuruc zene iránt. De nem történetíró, fogalma sincs adatgyűjtésről, forráskritikáról, módszerről, képzelete, temperamentuma folyvást elragadja, akárcsak Thalyt, akinek roppant szorgalma és kitartása hiányzik belőle. Az egykorú, írott kútfők hiánya miatt, az egyre gazdagodó és színesedő Rákóczi-legenda hatása alatt, Káldy, ahelyett, hogy valamilyen kezdetleges stíluskritikával vizsgálná a kuruc korszak zenei termését, anakronisztikusan modern és romantikus színekkel tarkítja a Thaly-szőtte hímes fátyolt. Nem tekinthetjük Káldyt a korabeli szájhagyomány olyan hűséges megörökítőjének sem, amilyen Mátray Gábor, bár nem olyan komolytalan, rapszodikus fecsegő, mint Ábrányi Kornél, aki folyton összezavarja a valóságot a képzelettel.1 Igen nagy óvatossággal 1 V. ö. a Történelmi Társulat 1926. április 30-án A magyar zene történeti emlékeinek kiadása c. felolvasásomban (Budapest, 1926.) Káldy és Ábrányi jellemzését. — A Thaly Káldy-féle módszer jellemző példája az Erdélyi Hajdu-tánc esete. Thaly az Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez II. kötetében