Századok – 1933

Pótfüzet - BOTÁR IMRE: Forgách Ferenc emlékiratainak kritikája 529

[57] FORGÁCH FERENC EMLÉKIRATAINAK KRITIKÁJA. 531 De mit tegyenek, ha mind a török, mind a német császár hatalmasabb a magyarnál. Ki kell velük egyezni, szolgálni őket ; a fő az, hogy az ország „megmaradjon". Pedig nehéz volt olyan nemzetnek belenyugodni az alárendeltségbe, amelyik még nemrégiben Európa első nemzetei közé számított. Michiel, Velence bécsi követe, írja ez időben a magyarokról : Hazájuk egykor oly ország volt, amely a franciával versenyzett a keresztény népek között az első helyért ; most pedig nyomorult, hitvány provinciává sülyedt. Elmondhatják a magyarok is : fuimus Troes, fuit Ilion . . ,1 A jobbak, mint Forgách is, szerették volna az ország régi nagyságát helyreállítva látni. E régi nagyság tudatában ők nem feltétlen hívei sem a török, sem a német orientációnak. Egy magyar király alatt is elérhetni vélik az ország integritásának visszaállítását — csak megfelelő szövetséges kell, amilyen pl. Lengyelország. III. Térjünk most már át Forgách művének tüzetesebb vizsgálatára. Műve elején foglalkozik Erdélynek 1551-ben a németeknek történt átadásával s különösen Martinuzzi szerepével. Azt mondja erről egyik írónk, aki egyébként alaposan feldolgozta Forgách művét : Forgách Martinuzzi jellemzésében Tinódit követi.2 Valóban követi Tinódit, de nem Martinuzzi jellemzésében, hanem az események elbeszélésében. Abban egyetértenek, hogy a barátot mindketten árulónak tartják. Az eltérés ott kezdődik, hogy miért tartja az egyik hűtlennek Martinuzzit s miért a másik. Tinódi helyesnek találja, hogy Fráter György átadta Erdélyt Ferdinándnak. Csak azért fordul ellene, mert Lippa alól a barát Ulumán béget szabadon bocsátotta. Sőt titkon császárnak (t. i. a szultánnak) levelet irata, Hitit, szolgálatját ő néki ajánlá, És az királ fiát (János Zsigmondot) meg helyébe hozná, Jó Magyarországot meg ő néki ajánlá.3 Ezt megtudván Castaldo és Ferdinánd, elvégezék, hogy : Jobb az egy embörnek megholta, elveszte, Hogysem egy országnak, sok népnek elveszte, 1 Károlyi Á.: A Dobó—Balassa összeesküvés, Budapest, 1879. 8.1. 2 B. Szabó L.: Forgách F. évkönyvei, 103. 1. 3 Tinódi, Erdélyi história, 1377. sor. (Régi magyar költők tára III. к.)