Századok – 1933
Pótfüzet - MORAVCSIK GYULA: III. Béla és a bizánci birodalom Mánuel halála után 518
520 MO R AVCSIK GYT7L A. [40] által egykor legalább részben meg fogja valósítani. Szeme előtt tehát a görög-magyar únió reális terve lebegett.1 A fiatal magyar herceg, aki csaknem tíz évet töltött a görög udvarban, jó ideig abban a gondolatban nőtt fel, hogy egykor a római és magyar birodalom uralkodója lesz. 1169-ben azonban váratlan esemény következett be. Mánuelnek fia született, aminek következtében felbontotta Béla és leánya jegyességét, fiát tette örökösévé és Béla herceget felesége mostohanővérével, Chatillon Anna hercegnővel házasította össze. Béla ettől fogva csak kaisar-i rangot visel.2 1172-ben Mánuel bizánci szokás szerint társuralkodóvá emeli fiát, aki szintén Alexios nevet nyert. Ugyanez év tavaszán meghalt III. István s a magyar követek eljöttek Béláért, aki visszatért hazájába s elfoglalta a magyar trónt. Távozása előtt azonban Kinnamos szavai szerint „esküvel kinyilatkoztatta, hogy a császár és a rómaiak mindenkori érdekeit szem előtt fogja tartani".3 III. Béla mint magyar uralkodó esküjéhez híven a bizánci birodalommal a legszorosabb baráti kapcsolatokat tartotta fenn. Tudjuk, hogy egykori jótevőjét, Mánuel császárt fegyveresen is segítette. Amikor 1176 szeptember 17-én Mánuel a szerencsétlen myriokephaloni ütközetet vívja a szeldsukok ellen, seregében ott találjuk a magyar segédhadakat is, amelyek vitézül harcolnak.4 1180 szeptember 24-én meghalt Mánuel császár s a következő években Bizánc egyik legkritikusabb korszakát élte át.5 A trónt a gyermek Alexios örökölte, akinek gyámja az özvegy császárné volt, de mellette még egy tizenkét tagból 1 Mánuel magyar politikáját új megvilágításba helyezi Hóman i. m. 383. 2 Kinnamos 287.; Akominatos 220—221. 3 Kinnamos 286—7.; Akominatos 220—221.; v. ö. még Eustathios egyik beszédének szavait, W. Regel : Fontes rerum bvzantinarum I. Petropoli 1892. 40. 4 Kinnamos 299. A myriokephaloni csatában „Ompudinus tunc Banus et Leustachius Voyvoda" vezérlete alatt harcoló Lob és Tho.mas hőstetteiről egy magyar királyi oklevél is tanúskodik, Wenzel G. : Codex diplomaticus Arpadianus VI. (Pest 1867) 486—7 ; v. ö. Szentpétery : Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 592. sz. 6 L. e korrólJF. Uspenskij : Цари Алекс й II и Андроникъ Комнены, Журналъ Министерства На однаго Нросв1;ш,етя 212 (1880) Nov. 95—130., 214 (1881) Mart. 52—85. ; F. Cognasso : Partiti politici e lotte dinastiche in Bisanzio alla morte di Manuele Comneno, Memorie della R. Accademia delle scienze di Torino. Serie seconda, t. LXII. (Torino 1912). Scienze morali, storiche e filologiche 213— 317. — A bizánci események előadásában ez utóbbit követem.
