Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 497 illesztésével, mintha kimondottan hangsúlyozná, hogy a Signum alatt nem is a koronát érti, hanem valami mást. Mi lehetett a „signum imperialis excellentie" a XI. századbeli ember szemében ? Ismerve a körülményeket, azt hiszem, eléggé könnyű a válasz. Csakis a lándzsa ! Ez a császári fenség egykorú jele. S ha a lándzsaküldés tényét egyáltalában elfogadtuk, nehéz a legendaszöveg ilyen értelmezésétől elzárkóznunk. Nem akarok azonban, legalább egyelőre, ebben a rendkívül fontos, de mégis részletkérdésben végleges véleményt formálni. Hivatottabb kutatók kritikája talán máskép magyarázhatja a szöveget. Az eddig közzétett fejtegetések azonban bizonyos, hogy nem megnyugtatók. Középkori író, akár magyar, akár idegen származású, semmiképen sem nevezhette a koronát császári jelvénynek.1 Az egyetemes császárság s a partikuláris monarchiák lényege közötti különbség minden egyházi előtt tisztán állott. Még jóval később is, a XI. században feltétlenül. Bármint legyen, a valamivel későbbi elbeszélő források szava s a korszak egész tendenciája mindenesetre amellett szól, hogy a nyugati gyepű mindkét felére nézve, egyaránt a lándzsát tartsuk az uralom mérvadó jelvényének, legalább a század második feléig. Letűnésének német körülményeit dolgozatomban részletesen ismertettem, ideát pedig, úgy látszik már előbb történtek a német udvarból vett uralmi jelvénynek nem kedvező eltolódások. A Vazul-ág trónrajutása, a Bizáncból nyert korona, a Szentszék melletti állásfoglalás, mindenekelőtt pedig a közfelfogás lényeges átalakulása VII. Gergely fellépése nyomán bizonyára nem kedvezett a régi minta fenntartásának. Ezek az évtizedek a világtörténet egyik legerőteljesebb fordulatának voltak szemtanúi. Új szemlélet keletkezett, új szellem, mely nemcsak a jövőt, de — mint a mi témánk körében Hartvik legendaszövegén látjuk — lehetőleg a multat is a maga arculatára igyekezett alakítani. Ami a kutatót természetesen a szokásosnál is nyomatékosabban kötelezi az általánosítás és visszavetítés elkerülésére. A század első fele és a vége két külön világ, s ha a harc nem is dőlt el véglegesen, bizonyos, hogy az uralkodói jelvények között ezentúl a Szentszék propagálta koronát illik első helyen keresnünk. Ennek az alakulásnak kell tulajdonítanunk a Salamon 1 V. ö. Pauler : A Hartvik-legendáról. Századok, 1892. 280. 1. Varjú i. m. 92. 1. Századok. 1933. (Pótfüzet.) 32