Századok – 1933

Pótfüzet - TÓTH ZOLTÁN: A „gladius divinitus ordinatus” 481

-£17] A „GLADIUS DIVINITUS ORDINATUS", 485 a német koronázó szertartásokból meglehetős bizonyossággal lehet következtetni a hazaiakra és viszont, s hogy ezt a szempontot a következőkre nézve mindaddig, míg a parallel fejlődés meg nem szakad, jól emlékezetben kell tartanunk. Teljesen egyet kell tehát értenem Bartoniekkel Szent István koronázási szertartása német, mintájának feltételezésében és elismerésében. Csak abban térünk azután el, annál merevebben, egymástól, hogy ő az ú. n. német formula átvételét vallja, magam pedig nem hihetvén a szöveg akkorra elkészült voltában csak általában az 1000 körüli német szertartástípusról mernéd beszélni. Ezt a típust a VIII. századbeli angolszász ú. n. Egbert-formula útmutatásában véltem megadottnak, lévén ez az egyetlen korai kánon, mely a szent lándzsával összefér s az egyedüli, mely a német szöveggel, egész alkatában igazán közeli rokonságot mutat; tehát miután nem egy más jel is mellette szól, logikusan tekinthető a későbbi birodalmi ordó közvetlen anteaktájának. A lándzsa hangsúlyozása, mondjuk, hogy az én fixa ideám, de a szövegrokonságot már igazán nem én állapítottam meg, ez nem kisebb kutatónak tűnt fel, mint a szövegértelmezés terén rendkívüli érdemeket szerzett és alapvető munkát végzett Schreuer tanár,1 csak nem vagyok persze hajlandó két évszázadot átugorva, az angolszász rokonság gyökerét Alcuinig s Rabanus Maurusig vinni vissza, mint Bartoniek teszi. Ezek a korai hatások magyarázhatják a 869-iki ófrank ordó némely egberti imáit, esetleg a X. századbeli ú. n. Ratold-formula sűrű angolszász hegeit,2 de nem a német szövegezés alkati és szövegrokonságát. Miért nem leljük fel Egbertet a Nagy Ottó koronázásáról reánk maradt Widukind-féle szertartásban ? Ez valamivel mégis közelebb áll Alcuin korához. Erre következett azonban az a Waitz-említette nagy angolszász papi emigráció, mely Edith királyné kíséretében a dánok dúlásai elől menekülve, Németországot éppen Nagy Ottó idejében lepte volt el ; ugyanakkor, mikor felmerül a szent lándzsa. Egy egész egyházi nemzedék mégis csak valószínűbben ültethette át a Szigetország formuláréját.3 mint egy-egy bármilyen nagynevű egyéniség, s miért volna ezeknek a kezdő karolingkori szereplőknek igazi hatása, éppen csak két évszázad multán 1 Die rechtlichen Grundgedanken der französischen Königskrönung. Weimar, 1911. 10. 1. 2 V. ö. Waitz, i. m. 20. 1. 3 Piligrin püspök, a pápához intézett jelentése szerint, Magyarországba küldött térítőit olyan utasításokkal látta el, „quemadmodum in gestis Anglorum didici". Endlicher: Monumenta Arpadiana 132. 1. V. ö. Pauler : A m. nemzet története szt. Istvánig. 104—5. 1.