Századok – 1933

Szemle - Balanyi György: Montecorvinoi János. Ism.: Tóth László 477

SZEMLE. 477 és ennek megfelelően a katalógus is határozott célt szolgál. Ezt a feladatát a könyvtárvezetőség elejétől kezdve annyira komolyan vette, hogy pl. a tekintélyes számban beérkező szépirodalmi műveket más gyűjteményeknek engedte át megőrzésre ; emiatt a könyvtár első nagyobb gyarapodásából, a Ghyczy-gyűjteményből az anyagnak alig fele jutott a parlament könyvállományába. Azóta a vásárlás, a külföldi parlamentekkel gondosan ápolt csereviszony és az 1922 óta élvezett köteles példány-beszolgáltatás mind szakirányban fejleszti a könyvtárt, amely már évekkel ezelőtt a legnagyobb 12 hazai és 6 fővárosi könyvtár közé emelkedett. Történetét szerető büszkeséggel és alaposan írta meg az I. kötet bevezetésében N., ugyanitt adja a katalógus-készítés elveit. Kicsinyeseknek tűnhetnek ezek az elvek, amint sokszor kicsinyes, vagy mondjuk helyesebb szóval : aprólékos a könyvtárrendezés munkája, de enélkül az aprólékos munka nélkül hínárba vész minden kutató. Ez a tudat adjon erőt a megkezdett munka folytatására, többi könyvtáraink katalógusának kiadására és szolgáljon figyelmeztetésül arra, hogy a szintén aprólékos munkával készült „Petrik" folytatásának hiánya a magyar tudományos kutatást állandóan feszélyezi. Török Pál. Balanyi György: Montecorvinoi János. (Kl. a Történeti Szemle 1930. évf.-ból) 8° 32 1. Az egyház feudális hagyományaival ellentétben álló szerzetesrendek, a ferencesek és a domonkosok vitték be a keresztény középkor tudatába a népi pasztoráció ós a közvetlen hittérítő tevékenység gondolatát. Ennek a gondolatnak gyorsan fellángolt eszménye késztette 1250 és 1350 között az említett két rend tagjait a közeli és távoli Kelet országaiba. A szépen indult akció azonban munkásainak tökéletes önfeláldozása dacára sem ért el döntő sikert, egyrészt mert a politikai és a közlekedési viszonyok bizonytalansága minden tekintetben lehetetlenné tette ezeknek a távoli katholikus egyházaknak a pápasággal való kapcsolatát, másrészt a két rendnek belső viszonyai is csakhamar meggátolták a misszionáriusok kellő utánpótlását. De még így, a végső siker nélkül is, a keleti missziók heroikus küzdelmekkel teli története egyike a keresztény középkor legszebb lapjainak. Méltán fordult tehát újabban a katholikus egyháztörténetírás érdeklődése ezen missziós törekvések felé. B. értekezése, amely alapos forráskritikán épül fel, a kínai franciskánus miszsziók megteremtőjével foglalkozik. A délitáliai származású franciskánus, Montecorvinoi János, kb. 1279 óta működött a közeli keleti missziókban. 1289-ben pedig IV. Miklós pápától a kínai hitterjesztésre nyert megbízást. Ide 1294-ben érkezett meg, s az uralkodók jóindulatú semlegessége mellett folytatta tevékenységét 1328-ban bekövetkezett haláláig. Az általa alapított virágzó misszióknak egyrészt az európai misszionáriusok utánpótlásának lehetetlensége, másrészt az 1368-ban trónralépett új dinasztia vallási türelmetlensége vetett véget. Tóth László. Genzseh, Hans A. : Die Anlage tier ältesten Sammlung von Briefen Enea Silvio Piccolominis. (Mitteilungen des österreichischen Instituts für Geschichtsforschung. XLVI. (1932.) 372—464. 1.) A tanulmány magyar vonatkozásaitól függetlenül módszertanilag is érdekes. Aeneas Silvius leveleit tartalmazó legrégibb levélgyüjtemény (München, clm. 12,725.) keletkezését, jellegét deríti ki írásvizsgálat alapján. Kilenc kéznek a munkáját ismeri fel a kéziratban. Ezek közül a legtöbbet szerepel Ludwig Scheitrernek, a császári kancellária egyik jegyzőjének kezeírása, aki Aeneas Silvius megbízásából ós vele szoros együttműködésben állította össze a gyüjte-