Századok – 1933

Szemle - Thim József: A magyarországi 1848–49-i szerb felkelés története. Ism.: Horváth Jenő 469

SZEMLE. 469 útirajzok, regényrészletek hódolnak a klasszikus tájaknak. És ha az olasz lélekkel idegenül is állanak szemben (elbeszéléseikben az olasz alakok többnyire kalandorok), a természet, művészet, kultúra varázsa, majd a szabadságeszme egyengeti az ellentéteket és a század második felében őszinte együttérzéssel kerül a két nemzet közelebb egymáshoz. Halász Gábor. Thim József : A magyarországi 1848—49-ifei szerb felkelés története. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest, 1930. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. 8° XV+ 686 1. Th. érdemdús életének nagy részét a magyarországi szerbek történetének felkutatására szánta és ebben a tárgykörben hézagpótló művekkel gazdagította tudományos irodalmunkat. Munkássága a román kérdés specialistája, Jancsó Benedek működéséhez hasonlítható, legújabb forrásgyűjteménye pedig méltóan csatlakozik a Magyar Történelmi Társulatnak a nemzetiségi kérdés fejlődéséről kiadott eddigi köteteihez, Szekfű, Miskolczy és Steier publikációihoz. A jelen munkája 434 darab okmányt közöl, amelyek részben ugyan már nyomtatásban megjelentek, de nem igen voltak hozzáférhetők és így új kiadásuk hasznos és megokolt. Az okmányok egyébként -—• egynek kivételével •— 1848-ból valók és pedig az 1848. március 15-től augusztus 31-ig terjedő időszakból. Tudomásunk szerint még egy kötetnek kiadása van tervbe véve, amelyben az itt feldolgozott hat hónapi anyaggal szemben tizenkét hónapi anyag fog állani. Az anyag további hónapokban érthető okokból megcsappan, de a szerbeknek akkor is igen fontos tárgyalásaik voltak egyrészt a bécsi kormánnyal, másrészt pedig a magyar kormányzattal. Legyen elég ezen a helyen csupán azon forrásokra rámutatnunk, melyek szerint egyes magyar csapatparancsnokoknak is voltak a szerbekkel közvetlen tárgyalásaik, de volt például az 1849 nyarán Belgrádon átutazó Andrássy Gyula grófnak, volt Perczel tábornoknak és lehettek másoknak is. A belgrádi török parancsnoksággal igen élénk volt az érintkezés. A megjelent kötetben közölt okmányok a bécsi, budapesti és zágrábi közlevéltárak, a délvidéki (karlócai és újvidéki), a belgrádi levéltárak anyagából valók. A kötet anyaga vonatkozik : a délmagyarországi, horvát-szlavonországi, boszniai és dalmáciai, budapesti és bécsi szerb mozgalmakra, melyeknek összefüggését Th. a kiadandó előszóban fogja majd összefoglalni. Igen helyesen használta fel a belgrádi osztrák konzulátus levéltárát, mert az akkori konzul — Mayerhofer — maga vezényelt szerb csapatokat magyar területen. Th. feltárni törekszik Obrenovics Milánnak látszólag mellékes, de a valóságban fontos felkínálkozását, hogy a magyar kormánynak segíteni fog. Megemlítem, hogy a szerző figyelmét talán elkerülte egy június 22-éről származó fontosabb okirat, melyet Esterházy Pál herceg külügyminiszter Innsbruckból Batthyány Lajos gróf miniszterelnökhöz intézett és amely a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában (Vörös Antal-gyűjtemény 867. szám.) található. Egyébként a közölt gazdag forrásanyag a kormányok és hatóságok egész sorának magatartására vet fényt Bécsben és Budapesten, Zágrábban és Újvidéken, a bánáti határőrvidéken és Szerbiában. Tudományos értéke az 1848 —49-iki események szempontjából elsőrendű fontosságú, de jelentős a magyar érdekek szempontjából is, mert sok olyan adatot találunk benne, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a szerb-magyar ellentét külső beavatkozás eredménye volt. Az 1848. márciusi pesti ésJújvidéki szerb követelések, tehát azok, amelyeket a szerbek maguk állítottak, még nem voltak ellentétben a magyar állam érdekeivel.