Századok – 1933

Történeti irodalom - Galla Ferenc: A clunyi reform hatása Magyarországon. Ism.: Deér József 437

Történeti irodalom. Galla Гогепс : A clunyi reform hatása Magyarországon. (A Szent István Akadémia történelmi-, jog- és társadalomtudományi osztályainak felolvasásai. 2. köt., 4. sz.). Pécs, 1931. 8°, 148 1. Ha van mozgalom, melyet megillet az európaiság és nemzetekfelettiség jelzője, akkor a clunyi reformirányzat kétségkívül ezek közé tartozik. Ha van magyar történeti téma, mely feltételezi az európai jelenségek széleskörű ismeretét, akkor e mozgalom magyarországi hullámainak vizsgálatát kell elsősorban ilyennek minősítenünk. Ennek az ízig-vérig világtörténeti tárgynak kidolgozására vállalkozott G., mégpedig olymódon, mely elárulja, hogy munkája sajátos feladataival bizonyos tekintetben tisztában volt. Művének hatalmas jegyzet-apparátusában az a módszertani felismerés tükröződik, hogy a magyar kereszténység clunyi elemeit csak magának az európai mozgalomnak részletes ismerete alapján tudjuk feltárni. Éppen ezért nem elégedett meg a tisztán magyar vonatkozású forrásanyag felhasználásával, hanem a magyar jelenségek megfelelőit az egész idevágó európai anyagon nyomozta végig. Ennek a beható forrástanulmányozásnak köszönhetjük egyrészt a magyar érdekű anyag szinte maradéktalan kiaknázását, másrészt pedig sok oly részlet-vonás eredetének agnoszkálását is, melynek előfeltétele az egész matéria átvizsgálása volt. A világtörténelmi beállítást azonban G., sajnos, nem mindenütt érvényesítette. Munkája során állást kellett foglalnia a reformirányzathoz elválaszthatatlanul tapadó oly kérdésekkel szemben, melyek már nem egyedül a reformmozgalomnak, de egyben az általános egyháztörténetnek, sőt az egész európai közösség múltjának problémái is. Az a jobbára kánonjogi, publicisztikai és hagiografikus irodalom, melyre ő épít, egyáltalán nem alkalmas azoknak az összefüggéseknek feltárására és helyes megítélésére, melyekkel pedig műve célkitűzése folytán szükségképen foglalkoznia kell. Minthogy pedig abszolút forrásszerű megalapozást ily nagy távlatú témának sohasem lehet adni, akkor járt volna el helyesen, ha az idevágó modern történetirodalom útmutatására bízza magát. Szűkkörű, de nagyméretű forrásanyagának lehetőségeit túlbecsülve, művében az irodalom, sajnos, teljesen alárendelt szerepet játszik. Néhány leginkább részletkérdésekkel foglalkozó régebbi munka mellett csupán E. Sackur alapvető kétkötetes művét ismeri, mely anyaggazdagsága miatt még ma is haszonnal