Századok – 1933
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A VII. nemzetközi történettudományi kongresszus 430
A VII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONGRESSZUS. 431 történettudomány jelenlegi áramlatait.1 Ebbeli szándékunk eredménye a valóságot fogja tükrözhetni, mert a nagygyűlés szervezőbizottsága semmiféle irányítást vagy megszorítást nem alkalmazott, ami a valóságos tudományos helyzet torzított képéhez vezethetett volna. A programm2 tehát minden ízében a fennálló hullámzások tükörképe. A bruxellesi (1923) és oslói (1928) seregszemlékre visszapillantva, látjuk, hogy a világháború által régi vágányaiból kizökkentett és felbolygatott történeti intellektus új elhelyezkedése immár véglegesen megtörtént. A nagy elméleti viták zaja elült, csak itt-ott hallik egy-egy utómorajlás, főleg a ritmusban kissé késlekedő Közép-, vagy ha úgy tetszik, Kelet-Európa történeti zónáiban. Újra az anyagra feszül a tekintet, az anyag formálásának korszaka köszöntött be, a leszűrődött elvek, kialakult új szemlélet alapján, összehasonlítva a háború előtti történetírással a mait, utóbbinak minden ízében érezhető a megváltozott helyzet hatása : a mai történeti intellektus szoros kapcsolatban áll a céhen kívüli intellektus minden ágazatával, annak hűséges pályatársa. Lássuk, hogyan? A mai történetírás új, külső vonásai között mindenekelőtt feltűnik az erős hajlam az új- és legújabbkor tárgyalására. Németország, Oroszország, Franciaország, Lengyelország . . . valamennyi ország történetírása, még a legkisebbé is, ebben az irányban halad. Nem mintha a többi korokat tudatosan elhanyagolnák, vagy azok vizsgálatát másodrendűnek nyilvánítanák, hanem — úgy látszik — a történetírók, már öntudatlanul is, arra a homályos problémára óhajtanak világosságot deríteni : hogy jött létre a mai kor és a sajátos mai kultúra. Mának a múlthoz képest legszembetűnőbb különbsége kétségtelenül a politikai szervezetben állott elő. A mában élő történész tehát ösztönszerűen hajlik politikai jellegű tárgyak felé, vévén a politika szót a legszélesebb történeti értelmezésben. Való igaz, a varsói nagygyűlésen a politikai történélem nagy újjászületését ünnepeltük. E külső eltolódás jelentőségét azonban csak akkor fogjuk fel egész valóságában, ha a történeti intellektus mélyében végbement módosulásokat is ismerjük. Mert sem a módszer, sem a szemléletmód nem a régi, háború előtti többé, hanem a megváltozott s az utolsó öt-hat év folyamán öntudatosodott alakjában jelenik meg. Módszertani szempontból több területen is észlelhető e módosulás. így mindenekelőtt az állapítható meg, hogy rendkívül ritka volt valamely nagyobb jelentőségű problémának oly szűk keretben szemléltetése, mint pl. a tisztán nemzeti keret. Nem arról van szó, hogy az egyes kérdés-összefüggéseket általános európai keretbe állítsák be, kiindulva az európai kultúra egysé-1 Állításaim természetesen nem csupán a kongresszus anyagának ismeretén nyugszanak ; az csak az alkalomszülte bizonyíték. 2 Programme des travaux du Congrès, Varsovie, 1933.
