Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369

A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEGVILÁGÍTÁSÁBAN.[ 385 (Zemplén m.).

1 4. Bezdéd (Szabolcs m.).2 5. Bodrogvécs (Zemplén m.).3 6. Kecskemét-Fehéregyháza (Pest m.).4 7. Szolnok-Strázsahalom (Szolnok m.).5

8—10. Kenézlő (Szabolcs m.).6

11—12. Eperjeske (Szabolcs m.).7

13. Geszteréd (Szabolcs m.).8 A tarsolylemezek mintázatát kézi munkával állítják elő. A mély, határozott vonalakat apró pontoknak, vagy vonalkáknak sűrű, egymás melletti beütögetésével nyerik ; ez a perzsa és később az arab ezüstművességnek jellemző technikai fogása.9

Az uralkodó perzsa motívumok mellett e technika megjelenése nem lehet meglepő, a kettő úgy összetartozik, mint test és lélek. A domborítást rendesen a háttérnek hátrakalapálásával érik el. Jellemző erre a művészetre, hogy a háttér rendesen aranyozott, a mintázat pedig az ezüstnek eredeti színében marad. A bezdédi tarsolynál a lemez — az arany utánzására — aranyozott vörösréz (4. kép). Mindez ellentétben áll a belsőázsiai öntési technikával és annak stílusával. Tarsolylemezeink nyersanyaga, az ezüst, gazdag iráni ornamentikája, a jellegzetes palmetta-motívumok és a főbb technikai fogások tehát az arab birodalom felől származnak. Behatóbb vizsgálatnál azonban meggyőződünk, hogy a készülés helyszínére ez még nem döntő. totta s hogy ezt bizonyítsa, a tarsolylemezt a koponyára helyezte, holott az csak a koponya közelében feküdt. E hamis adatból később a honfoglalók siiveg-viseletére messzemenő következtetéseket vontak le. A leletbe kevert kard (arany keresztvassal) minden valószínűség szerint azonos a pusztatóti lelet kardjával, mely a múzeumi leltárban 275—1871. 30. sz. alatt szerepel. A teljes lócsontvázról szóló közlés megbízhatatlan. A galgóei leletről: Arch. Ért. I. 1869. 105. 1. A lelethez idővel itt is hozzákevertek idegen darabokat, melyek a külföldi archaeológia előtt is máig, mint idetartozók szerepelnek : Hampel, Alterthümer, III. 337, 3—4. L. még : Pulszky F. : A magyar pogány sírleletek, Budapest, 1891. 13. sk. 1. A „lócsontváz" itt sem lehetett teljes. 1 Jósa A. : A tarcali sírleletről, Arch. Ért. 1895. 75. sk. 1. A tarsolylemezt Jósa is süvegdísznek tartotta. Az egész lelet publikációja (nem egész pontos adatokkal) : Hampel : Alterthümer, III. 403—5. t. A „teljes lócsontváz" Jósa fikciója. 2 Arch. Ért. 1931. 49. sk. o. 3 Leletkörülmények ismeretlenek. Hampel : Alterthümer, II. 458. sk. 1. 4 Leletkörülmények ismeretlenek. Arch. Ért. 1912. 327. sk. 1. 5 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi állapotáról. Budapest, 1913. 39. 1. 6 Arch. Ért. 1914. 319. sk. 1. 7 Arch. Ért. 1920—22. 42. sk. 1. 8 Arch. Ért. 1928. 228. sk. 1. 9 Smirnov, Ja. I. : Vosztocsnoje Szerebro, Szentpétervár, 1909. XXII. 49 ; XXX. 58 stb. Századok. 1933. IX—X. 25