Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 369
372 FETTICH NÁNDOR. múzeumában és a moszkvai Történeti Múzeumban található. A régészeti emlékek, melyek nemcsak a sírokból, de magából a gorodiscséből is kerültek elő, arra vallanak, hogy e terület ősidők óta különböző kultúrák színhelye volt. Bennünket most természetesen csak a kazár korszak érdekel s a leletek bősége lehetővé teszi, hogy ma már erről archaeológiai alapon beszélhessünk. Mivel pedig a verchne-saltavói emlékek minden tekintetben hasonlók az északi kaukázusi régiségekhez, egyúttal módunkban van általában a kazár fémművességről is szólni. A kazár fémművesség a belsőázsiai származás révén rokon az avar fémművességgel. Egyúttal azonban lényeges különbségek is vannak közöttük, ami történeti okokban leli magyarázatát. A kazárság magával hozza Belső-Ázsiából annak a fémművességnek technikai eljárását (tömör bronzöntés) és egyes alapformáit (szíjvég, övveret stb.), amely a Belső-Ázsiában szervezkedő avarság körében virágzott és amelynek alkotásai nagy mennyiségben kerültek Magyarországra az avarok révén. Ennek a fémművességnek keleten maradt nyomait erősen visszafejlődött formában ismerjük : egészen az Altaj-hegységig1 és azon túl is a kínai birodalom északi területéig vissza tudjuk vezetni. Míg az ázsiai avar fémművesség kifejlődése és felvirágzása a belsőázsiai (valószínűen nyugati mongol) steppéken ment végbe, addig a tulajdonképeni kazár fémművesség kifejlődése a déloroszországi kazár birodalom történetéhez fűződik és az itteni gazdasági életnek kialakulásával és állandósulásával, különösen pedig az arab birodalom megalakulása utáni időkben vesz nagyobb lendületet. A déloroszországi viszonyok és az arab világgal való intenzív kapcsolatok rányomták a maguk bélyegét a kazár fémművességre. Viszont a magyarországi avarok fémművességében a Dél-Oroszországból magukkal ragadott bolgár kuturgurok,2 meg Bizánc fémművessége jelenti az 1. Moszkva, 1906. 465—491. 1. ; Babenko, V. A. : Sto dali novavo posljednija raskopki v Verchnem-Saltovje, ásatási napló 1905—1906. évekről, kiegészítés a közleményhez és az 1906. évi újabb ásatás naplója : Trudy XIII. arch, sjezda v Jekaterinoslavje, Moszkva, 1907. 381—418. o. ; Makarenko, N. E. : Ocsot ob arch, izsljed. v Charkovskoi i Voronezsszkij gubernij, Izvjesztija IAK, vyp. 19. Szentpétervár, 1906. 122-—144. 1. ; Babenko, V. A. : Novyja sistematicseskija izsljedovanjija Verchne-Saltovskavo katakombnavo mogilnika 1908 g., Trudy XIV. arch, sjezda v Csernigovje, III. köt., Moszkva, 1910. 216—254. 1. 1 Az elterjedés egyes pontjairól : Materialy po Etnografij, III. 2. Leningrad, 1927. 49—50. 1. 2 Alföldi, A. : Archäologische Spuren der Hunnen, Germania, 16. (1932) 135. 1.
