Századok – 1933
Tárca - Erdélyi László: Néhány észrevétel „Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok” dolgában 357
358 TÁRCA. jezve. Ez pedig különbözik a rendes számítástól. Csupán néhány bandériumos úr köteles lándzsákban, pl. 25 lándzsában (250 fegyveres- • ben ?) kifejezett csapatot vezetni a husziták ellen, míg a legtöbb bandériimi létszáma eques, lovasszámban kifejezve ugyanannyi fegyverest jelent. 2. Nápolyban vannak negyed-, harmad-, hétharmad hűbérek (pars feudi) s akinek csak darabhűbére volt, vagy betegség, fiatalság miatt nem mehetett hadba, az adohamentum nevü váltságot fizetett. Magyarországon sem az Anjou-kor, sem más kor nem ismer negyed-, harmad-, kétharmad hűbéreket, a hadmentességi váltságot pedig iudicium exercitus = hadbírság néven említi már az 1222. évi aranybulla, s az ily bírságot nem fizeti az özvegy, vagy kiskorú birtokos, csak a jogosulatlanul otthon maradt nemes vagy más hadköteles. 3. Nápolyban a birtokadományozásnál a király mindig jelzi a birtok értékét s aszerint szabja meg a servitium militaret. Nálunk a magyar királyok birtokadományozó leveleiben ily servitium sohasem fordul elö. 4. Nápoly királysága iusticiarius kerületekre van beosztva. Magyarországon vannak comitatusok, iudicatusok vagy processusok meg sedesek, székek, de iusticiarius = bíró szót csak az 1320. évi Szent György-lovagrendi szabályzat említ s bárhol fordulna még elő, ez ritka kivétel az idegen jegyzők irataiban. 5. A korona fővazallusai, in capite feudatarii a grófok (conti), kik birtokuk egy részét baronatusokia kötelesek osztani s a nekik alárendelt bárók neve a feudatarii secundum quid. Ezek a nevek Magyarország okleveleiből és törvényeiből teljesen hiányzanak. 6. Nápolyban a iusticiariusok kihirdették, hogy az új pénzt assagio Karlensisszel verik. A nápolyi I. Károly rendelete szerint a Karolensis nevű aranypénz finom aranyból 4 tarenust és 19 grant tartalmaz, nem aranyból háromnyolcad grant. így készültek az arany carlinok a firenzei arany mintájára. Érdekes, hogy a nápolyi II. Károly unokája Magyarországon sem assagiot, sem tarenust , sem car linót soha nem említ, de más magyar király sem. 7. Bíráskodásban a nápolyiak nagyon jól ismerték és a magyar András nápolyi királyjelölt gyilkosainak nyomozásában alkalmazták az inkvizíciót torturával, kínpaddal. Ilyesminek a magyar törvényekben semmi nyoma a középkorban s a magyar inkvizíció abból állt, hogy a megyei vagy vidéki nemesek gyűlésén „De eo utrum" közismert és századokon át szokásos kérdéseket, tettek föl a nemes vagy nem nemes tanuknak és vallomásukat jegyzőkönyvbe írták. Torturáról soha semmi hír a törvényekben, az inkvizíciókban, csak legföljebb a kivégzésekben fordulnak elő kínzások, lófarkon való meghurcolás stb. Ezek után bizton megállapíthatjuk, hogy I. Károly nem hozott át szembetűnő reformokat Nápolyból. A déli olasz hűbériséget átültetni Magyarországba oly nagy szakadást és ugrást jelentett volna, szakadást a magyar fejlődésben s ugrást az idegen viszonyokba, hogy a kis fiú korában néhány nápolyival idevetődő és sokáig szerény viszonyok közt éldegélő Károly —• Ubert, Umbert, de sohasem Róbert a kiskori másik neve — ilyen merész változtatást nem kezdhetett, mert különben az egész magyar neYnzet rokonérzését elvesztette volna s akkor semmikép sem verheti le az oligarka néven amaz időben sohasem említett hatalmaskodó nagy magyar bárókat. Erdélyi László. (Szeged).
