Századok – 1933

Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A nagyszombati csata - 277

A nagyszombati csata. 1704 december 26. I. közlemény. 1. Előzmények.. A nagyszombati csata volt II. Rákóczi Ferenc seregének második nagy csatája,1

s egyúttal az első olyan küzdelem, amelyet Rákóczi, mint hadúr és fővezér maga vezetett. A felkelés első időszakában ugyan gyakrabban keveredett kisebb ütközetekbe (Munkács, szatmári ostromzár), de eddig még nem nyílott alkalma arra, hogy maga vezessen ellenség elé zártrendű nagyobb sereget, közvetlen közelből irányítsa a csatát ellenséges tűzben s a helyszínén, saját tapasztalatai árán, győződhessen meg seregének működéséről. E csata hadtörténeti érdekességét emeli az a körülmény, hogy Rákóczi serege nem a császári sereg egy alárendelt kisebb csapatával mérte össze fegyverét, hanem a fősereggel, amelyet a császár, Magyarországon operáló haderejének fővezére, Heister Siegbert gróf tábornagy személyesen vezetett. A csata leírásából ki fog tűnni, hogy Rákóczi, mint fővezér és mint halálfélelmet nem ismerő bátor katona helyét megállotta, csapatainak túlnyomó része is vitézül verekedett. A csata elvesztéséért a fejedelmet nem okolhatjuk. Az alsóbb vezetés gyarlósága s a csapatok fegyelmet lensége volt itt is, mint a legtöbb kuruc vereségnél, a kudarc oka. 1704 december első felében Heister a rendelkezésére bocsátott császári csapatokat a Morva mögött Dürnkrut s Marchegg környékén gyűjtötte s várta az udvari haditanácstól ígért erősítéseket, mert rosszul élelmezett, kis létszámú seregével nem merte a Kiskárpátok vidékén portyázó Bercsényit megtámadni, illetőleg ezen a veszélyeztetett területen át Lipót vár felszabadítására indulni. Rákóczi udvari hadaival és seregének egyrészével a császári kézben lévő Lipótvárat zárta körül, s ebben az időben Galgócról irányította a hadműveleteket. A sereg zömét Bercsényi a Kis-1 Az első, a június 13-án vívott koroncói csata volt.