Századok – 1933

Értekezések - LEDERER EMMA: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái 14

^ A LEGÚJABB GAZDASÁGTÖRTÉNETI IRODALOM PROBLÉMÁI. 27 és univerzális felfogás közti különbségről van itt szó ; az úgynevezett „individuális" felfogás, amely a gazdaságot az egyes egyén gazdálkodási rendszeréből vezeti le, ezeknek a tömegben felolvadó egyeseknek összesítő gazdaságát tekinti alapjául. Tehát a „véletlen", amelynek fontosságát a történetben régtől fogva és sokan hangsúlyozták,1

a gazdasági élet terén, mint mondani szokták, jelentéktelenebbé válik, mint a történet egyéb ágaiban. Vagyis a gazdasági életben könnyebb „rendet teremteni"2

és az eseményeket egy közös nevezőre hozni. A „rendteremtésinek ez a vágya vezetett a fokozatelméletekhez. Ahhoz azonban, hogy ilyen elméletek megszülessenek, szükség volt arra, hogy a gazdaságot nem mint egyszerre lett, statikus egységet fogjuk fel, hanem annak történeti kialakulását tekintsük alapvetőnek. Nagyrészt tehát nem a teoretikus nemzetgazdaság (klasszikus, határhaszon, matematikai iskolák stb.), a természettudományos törvényszerűségekre beállított közgazdászok körében kell a fokozatelméleteket keresnünk, hanem a történeti nemzetgazdasági iskolákban és az ezekhez némiképen közelálló tudósoknál. Amikor Weber „ideáltípusait" megalkotja vagy Sombart „gazdasági rendszereit" kidolgozza, tulaj donképen ugyanerre gondolnak. Sombart ezt a címet „Die Ordnung des Wirtschaftslebens" adta annak a munkájának, amelyben részletesen leírja ,,Wirtschaftssystem"-jeit. De Weber és Sombart egyaránt, kissé túlnagy fontosságot tulajdonítanak a gazdasági életben a szellemi tényezőknek. Sombart a gazdasági szisztémát, mint „szellemi egységet" fogja fel, amely 1. közös szellem uralma alatt áll, 2. közös rendje és rendezettsége (Ordnung und Organisation) van, 3. egy bizonyos közös technikát alkalmaz.3 A fokozatelméletek mindegyike, a gazdaság tömegjelenség-voltából kiindulva, a gazdasági törvényszerűségeket adottaknak fogadja el és így lényegileg térnek el a történeti módszer alapgondolataitól. Mindazok a nemzetgazdászok, akik ilyen elméleteket állítottak fel, ezeket általános érvényű-dé phénomènes quantitatifs. (Sée i. m. 121. 1.) — Nun ist es gewiss richtig, dass es Gebiete gibt innerhalb des geschichtlichen Geschehens wo die Persönlichkeit eine geringfügigere Rolle spielt, wie in der . . . Wirtschaftsgeschichte. (Bauer i. m. 65. 1.) 1 Pl. Ed. Meyer : Zur Theorie und Methodik der Geschichte. <Kleine Schriften. Bd. I. Halle, 1910). 2 W. Sombart : Die Ordnung des Wirtschaftslebens passim. 3 Sombart, Die Ordnung 6. 1.