Századok – 1933

Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 250

A LEVEDIAI MAGYARSÁG A RÉGÉSZET MEG VILÁGI TÁSÁB AN. 257 természeti kincsekben való gazdagsága és geográfiai helyzete révén ősidők óta virágzó kultúrák színhelye volt : Mimiszinszk város vidéke, illetőleg a Jeniszei és mellékfolyóinak (Tuba, Abakan) környéke. Az avaroknak Belső-Ázsiából való kivonulása után (az 550-es évek után) ezen elszigetelt steppeteríileten virágzó lovasnomád-kultúra lép fel.1 Ennek a kultúrának fémművessége, és pedig mind a bronz öv- és lószerszámdíszítések, mind a vasból készült eszközök és fegyverek, több tekintetben az avar és honfoglaló magyar lovasnomád kultúrák között foglalnak helyet. Az avar fémművesség ugyanúgy több rétegű, mint a honfoglaló magyaroké. Domináló szerepet játszik benne az Altáj-vidéki tömör bronzöntés, kisebbet pedig a kettős lemezből készült szíjvégek, övdíszítmények és az egy tagban öntött díszítetlen csat. Különös módon a minuszinszki kultúra fémművességében egyebek mellett éppen ez a réteg él tovább és virágzik a fejlődés folyamán. Az igénytelenebb kezdeti formákon gazdag ornamentika jelenik meg, mely az arab birodalom felől származott át ide. Ennek a fémművességnek teljesen kifejlett övdíszítményei, jellegzetes szíj végformája és lószerszámdíszei szolgáltatják azután az alapot a honfoglaló magyar fémművesség egyik rétegének, mely alaki és technikai tekintetben egyaránt jól körülhatárolható az emlékanyagban. A díszítmények alakja, ornamentikája ugyanaz marad, csak a stílus változik, amennyiben a motívumok ellaposodnak, barokkosabb formát vesznek fel, ami erre a késői stádiumra jellemző lesz. Valószínűnek látszik, hogy a lovasnomád fegyver, a szablya és egyes vaseszközök ugyancsak innen kerültek át a levediai magyarsághoz. Az antropológiai adatok, melyek az ilyen magyarországi sírleletekkel kapcsolatosak (Törtei, Ókécske, Kenézlő), belsőázsiai népeknek erős betelepedéséről tanúskodnak. A belsőázsiai avar fémművesség egyes vonásai élnek a déloroszországi kazár fémművességben is. Kétségtelen tehát, hogy a magyarokhoz a kazárok révén is kerültek 1 Az eddigi irodalomban ez kevés figyelemben részesült ; az anyag legnagyobb része publikálatlan, amit róla mondhatok, az elsősorban a helsingforsi múzeumban lévő eredeti darabokon és a rendelkezésemre álló számos fényképen alapszik. A minuszinszki lovasnomád kultúráról legtöbbet olvashatunk Radloff, W. : Aus Sibirien, Leipzig, 1893, 2. kiad., II. к., 124. sk. 1. Lásd még : Tallgren, A. M. : Collection Tovostine, Helsingfors, 1917, pl. X. 12—-16; XI., 10, 20 (?), 34, 42. Kiemenz, D. : Drevnosti minusinskavo muzeja, Tomsk, 1886, 64. 1. Ame, T. J. : La Suède et l'Orient, XTppsala, 1914, 147. 1. Századok. 19.43. VII—VIII. 17