Századok – 1933
Értekezések - FETTICH NÁNDOR: A levediai magyarság a régészet megvilágításában - 250
252 FETTICH NÁSDOE. országi anyag megismerése és feldolgozása közben vettem észre, hogy itt a magyar őstörténet számára eddig még fel nem használt adatok rejlenek. Az ősmagyar régiségeket két nagy csoportra lehet osztani. Az egyikbe tartoznak a használati tárgyak és fegyverek (kés, nyíl, íjj, kengyel, zabla, szablya stb.); ezek rendszerint vasból készültek, néha egyes alkatrészeik anyaga bronz, ritkábban ezüst. Másik csoportba sorozhatok a díszítmények és ékszerek; ezek anyaga túlnyomó részben többé-kevésbbé finom ezüst. A két csoport több szálon összefügg egymással. A díszítmények legtöbbször használati tárgyakon, vagy fegyvereken fordulnak elő (lószerszám, övdísz, süvegdísz, tarsoly díszítő lemeze, stb.) A használati tárgyak és fegyverek alakjából lehet bizonyos fejlődési útra — és így közvetve történeti tényekre — következtetni. A díszítmények és ékszerek csoportja, amely változatosabb és gazdagabb, a nyersanyag, a technikai sajátságok, a motívumok és a művészeti sajátságok révén olyan kultúrtörténeti összefüggéseket tár elénk, amelyek más tudományágak számára rejtve voltak. Amikor a régészeti forrásanyag történeti értékesítéséről van szó, kénytelenek vagyunk Magyarországból kiindulni, mert itt maradt ránk a legtöbb ősmagyar régiség. A gyűjtés közel száz év óta folyik. Megindult a nevezetes benepusztai (Kecskemét mellett) lelettel (1834. nyarán), mely azóta is forgópontja a honfoglaláskor archaeológiájának. Az egykorú első publikáció1 megbízható adatokat közöl a leletegyüttesről ; áradozó hangja miatt azonban a későbbi generációk nem vették figyelembe és a leletet hanyagságból meghamisították. Hogy csak egy hibát említsek, Hampel Józsefnek németnyelvű munkájában, melyről később lesz szó, a lelethez tartozó Berengárius-érmek helyett idegen érmek szerepelnek benepusztai lelet gyanánt. Az egész anyag revíziója közben még más, későbbi nagy leleteknél is találtam téves adatokat. Tíz évvel később került napvilágra a másik fontos ősmagyar lelet : a verebi (Fehér m.), amely után következtek a bereg-, szabolcs-, zempién- és nyitramegyei nevezetes leletek. Első összefoglalásukat a Magyar Honfoglalás Kútfőiben2 Hampel 1 Jankowich M. : Egy magyar hősnek, — hihetőleg Bene vitéznek, — ki még a tizedik század elején, Solt fejedelemmel, I. Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, újdonnan felfedezett tetemeiről, s öltözetének ékességeiről. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, II., (1832—34.) 281. sk. 1. 2 A honfoglalási kor hazai emlékei, A Magyar Honfoglalás Kútfői, Budapest, 1900, 507—830. 1.
