Századok – 1933

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Emlékbeszéd gróf Klebelsberg Kuno felett 241

242 HÓMAN BÁLINT. Másfél évtizedes elnöksége a Magyar Történelmi Társulat renaissance-ának és legnagyobb virágzásának korszaka, de egyúttal egész kultúrpolitikai működésének kicsinyített mása, valósággal előképe volt. Klebelsberg ennek a Társulatnak elnökeként ismerkedett meg avval a nyomasztó helyzettel, melybe a magyar tudományosságot a háború, a nyomában járó összeomlás és a gazdasági létalapjában megtámadott intellektuális társadalom kényszerű részvétlensége sodorta. Innét, a Magyar Történelmi Társulat elnöki székéből öntött lelket a tudományos munka jövőjét már-már teljes pesszimizmussal néző ifjabb tudós nemzedékbe, mikor a gazdasági depresszió és pénzválság hatását már erősen érző utolsó háborús években új és nagyszabású tudományos célkitűzést hozott nyilvánosságra, mikor az összeomlás után társadalmi úton megszerzett anyagi eszközökkel biztosította a történettudósok zavartalan munkálkodását s mikor a tudományos egyesületeket átfogó önsegélyző szervezetbe egyesítve és a szükséges állami támogatást megszerezve, új lehetőségeket biztosított a tudományos eredmények már-már lehetetlenné vált publikálásának. Elnöki tevékenységében világosan felismerhetők a későbbi miniszter kultúrpolitikájának összes vonásai : a magyar kultúrfölény biztosítására irányuló vezérgondolat, a magas kultúra fokozott megbecsülése, a kulturális munka elmélyítését célzó elhatározása s az ehhez szükséges eszközök és intézmények — ösztöndíjak, kutatóintézetek, egyetemek és más munkaszervezetek — létesítésére és megerősítésére irányuló törekvése. Klebelsberg a tudósmunka országos szervezetének teljes kiépítésével és az intézmények munkájának célirányos megosztásával kívánta a kultúrfejlődés előfeltételét megteremteni. Már első programmszerű elnöki beszédében a tudományos munkamegosztás elvi alapjára helyezkedett. A középkor történetének művelését a Tudományos Akadémia hivatásának ismerve el, a Magyar Történelmi Társulat speciális feladatát a mai élet közvetlen előzményeinek rendszeres felderítésében, az újkori és főleg a legújabbkori magyar történet művelésében jelölte meg. E célkitűzéséből sarjadt a,