Századok – 1933

Szemle - Lampros Sp.: [görög cím]. Ism.: Moravcsik Gyula 229

szemle. 229 elfogadott eredményre jutni, pedig náluk már a hamiadik tudósgeneráció szenteli legjobb tudását e kérdés tisztázásának. Még kevésbbé a szepesiek. A Németországban fokozódó telepítéstörténeti érdeklődés, amely előszeretettel fordul a Duna medencéjében lévő németlakta területek felé („Donauschwaben"), nem nagyon jön segítségükre. Erich Fausel helyenként elfogult könyve (Das Zipser Deutschtum. Jena, 1927.) a historikusnak szinte semmit sem mond, a régebbi kutatás pedig (eredményeit legrészletesebben és legzavarosabban Kaindl foglalta össze ismert könyvében) módszerében és szempontjaiban egyaránt elavult. G. könyve megérdemli, hogy szélesebb körben is elterjedjen, a historikus pedig igazán haszonnál forgathatja. Ha gondolkodva, sajátos életfeltételeinket szem előtt tartva értékesítjük a népközösség tudatából eredő tudományos célkitűzéseket, akkor a magyar népiség fejlődésének sok-sok homályos pontjára is fény derülhet. Pukánszky Béla. Cartellieri, Alexander: Die Weltstellung des deutschen Reiches. 911—1047. München—Berlin. Verlag von R. Oldenbourg, 1932. 8a 513 1. A jenai professzornak ez az új műve, mely az 1927-ben megjelent Weltgeschichte als Machtgeschichte (Die Zeit der Reichsgründungen 382—911) folytatása, becsületesen és bevallottan nem akar mást adni, mint politikatörténetet a szónak legorthodoxabb értelmében. így nem is kaphatunk benne mást, mint háborúk, békekötések, diplomáciai intrikák, dinasztikus házasságok leírását és magyarázatát ; új szempont legföljebb abban jelentkezik, hogy C. a régebbi német összefoglalásoktól eltérően vizsgálódását nagyobbméretű színpadra terjeszti ki, figyelembeveszi a bizánci birodalom, a normanok, oroszok, arabok, szeldzsukok, sőt még a magyarok történetét is. Az alap, melyről ezt az óriási eseménykomplexumot tárgyalja, a történetírás mai állapota szerint a lehető legmegnyugtatóbb : csaknem minden megállapítása kútfőkön, vagy a számára nyelvileg hozzáférhető európai irodalom eredményeinek ismeretén nyugszik. Lehetne ugyan azon sajnálkozni, hogy a magyar és szláv irodalom teljesen hiányzik, azonban a kötet végén összeállított bibliográfiában, még inkább pedig a lapalji jegyzetekben sok olyan utalást fog találni az olvasó, melyeknek alapján a magyar történet megfelelő fejezeteinek európai hátterét tisztábban láthatja, mint eddig. A munka így elsősorban nem is mint feldolgozás, hanem mint segédeszköz értékelendő. Hogy C.-nél is mint ázsiai horda, vagy legjobb esetben mint Randvolk szereplünk, amelyet jóságos német szomszédunk iparkodik a civilizáció vívmányaival megismertetni, ezt egyrészt megszoktuk, másrészt pedig ezért nem is a szerző felelős. Az egész mai közép- és újkori német történetirodalommal egyetemben C. művét is a germán-román kultúrközösség egyedül üdvözítőnek vélt tana hatja át és így ő sem veszi figyelembe azokat az újabb eredményeket, melyeket a „Wiener Schule" néven ismert irányzat a prehisztorikus és késői kultúrák egymáshoz való viszonyait illetőleg produkált és amelyek mellett a rankeiánus szemlélet ma már nemcsak elavultnak, hanem ami ennél nagyobb hiba, széplelkűnek is hat. Beér József (Szeged). Lampros, Sp. (ITT. Л á ц u p о и), : В p a x é a X p о v i к ot, (kbibovTou émiueXcía KUJVOT. I. 'А Ц Á v т о И (Mvr^eía Tf|ç 'EWriviKfiç 'laxopiaç, xô|aoç A', Teûxoç I.), év 'Aôr|vaiç, Ypacpeîov ЬГЦИОШЕИЦАТШУ 'AKabrmiaç 'Adrivûùv 1932. iô' + 112. 1. 2 facsimilével. A bizánci történetírás Konstantinápoly bukása után sem némul el. Az „utolsó" nagy történetírók, Dukas, Phrantzes, Chalkokondyles és Kritobulos munkáit, melyek még a XV. század 60-as, sőt 70-es éveinek eseményeit is fel-