Századok – 1933

Szemle - Kőszeghy Elemér: Die Denkmäler der Antoniter in Drautz. Ism.: Genthon István 226

226 szemle. 1.) A quinquennális jelentések, ha nem is túloznak, de minden esetre kedvező szinben, Rómában hatékony szavakkal igyekeznek leírni az állapotokat. Tóth László. Kiss Kolos Jenő: A margitszigeti Szent Mihályról nevezett premontrei prépostság története. 2. kiadás. Budapest, 1932. Hellas-ny. 8° 63 1. A székesfővárosi közmunkák tanácsa vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának tízéves jubileumára újjáépítette romjaiból a margitszigeti hajdani premontrei prépostság kápolnáját. Erre az alkalomra készült kegyeletes emlékül s a közönség tájékoztatására e kis füzet, melynek tudományos értéke azonban, sajnos, nincs. Maga a prépostság története sincs benne rendszeresen megírva, csak sovány adatokat kapunk belőle tizennégy lapon. A füzet jó részét a szerző olyan anyaggal tölti ki s ezt is kellő rend nélkül összehalmozva, melynek a tárgyhoz csak távoli vagy semmi köze. Mi szükség volt pl. kiragadni a magyar premontreiek történetéből egyes neveket s köztük Vaczek Károly zeneszerzővel kapcsolatban lexikonbeli idézeteket lenyomatni arról, hogyan keletkezett a Rákóczi-induló ? Vagy mi értelme volt e helyen megemlékezni külön cím alatt boldog Gertrudról, Szent Erzsébet leányáról, aki egy német női premontrei kolostor tagja volt s a margitszigeti prépostsággal nem állt semmi kapcsolatban ? Némi mentségül szolgálhat, hogy a füzetet gyorsan kellett megírni ; a második kiadás átdolgozására azonban talán mégis lett volna idő és lehetőség. Döry Ferenc. Kőszeghv, Elemér: Die Denkmäler der Antoniter in Drautz (Zips). Késmárk, 1930. 8°, 31 1. 6 képpel. Lőcse és Csütörtökhely között fekszik Szepesdaróc (Drautz, Dravce) község. Kicsiny gótikus templomában — mely a Szepességen gyakori kéthajós egyházak sorába tartozik — 1928-ban К. a meszelés alatt lappangó freskókra bukkant. E freskók jelentőségét három körülmény fokozza : igen koraiak, kitűnő állapotban bontakoztak ki a barbár, de konzerváló mészréteg alól s végül történeti vonatkozásaik is igen érdekesek. K. jól tette, hogy nem pusztán a freskókat méltatta, hanem kiterjeszkedett Daróc történetére és egyéb műemlékeire is. Villa Drauch 1263-ban szerepel először oklevélben. Hain Gáspár lőcsei krónikája szerint temploma 1288-ban épült, 1313-ban említi először egykorú forrás. Némelyek szerint IV. László alapította, ki vad kunjainak egy csoportját itt akarta szelídebb földművelő élethez szoktatni. A daróci templomról eddig azt hitték, hogy a keresztes lovagok birtokában volt. K. kimutatja, hogy az 1095-ben Vienne-ben alakult Szent Antal-rend tagjai tisztelték benne Istent s laktak a hozzáépített, azóta elpusztult kolostorban. A rend a XIII. század második felében, a tatárjárás után jött be az országba. Címere megmaradt a daróci templom egyik padjának fafaragványán : T-kereszt (Remete Szt. Antal keresztje, crux commissa) csengőkkel, alatta két disznó. A rend tagjai — mint az egyik daróci oltárszárny 1460 körül készült festménye mutatja — hosszú fehér ruhát és csuklyás fekete köpenyt viseltek, mely utóbbit a vállon égkék T-kereszt díszített. E két értékes adatból is látható, hogy a művészettörténet olykor segítségére lehet mesterének, a történetírásnak. A huszita háborúk, melyek a környéket feldúlták, Darócot sem hagyhatták bántatlanul, erre vall, hogy a templom berendezése, a bemeszelt freskókon kívül, ez időszak utánról való. A kéthajós templom középoszlopai eredetileg ácsolt, lapos tetőt tartottak, később, a XV. században a falakat magasabbra emel • ték és beboltozták. Tornyát az ötvenes években bontották le. A most