Századok – 1933

Szemle - Zelliger Aloysius: Pantheon Tyrnaviense. Ism.: Fitz József 222

222 szemle. 800-ik évfordulójára, 1942-re készülő apátságtörténetek, K. nagy szorgalomról tanúskodó munkájának alapulvételével, a gazdasági vonatkozásoknak az őket megillető teret juttatnák s e feladatból a szerző is jelentős részt vállalva, tovább folytatná kutatásait. Csapody Csaba. Bihl, Michael 0. F. M. terjedelmes cikke : Die hl. Elisabeth von Thüringen als Terziarin (Franzisk. Studien, 1931, 259—93. 1.) nemcsak tartalmánál, hanem szigorúan módszeres előadásánál fogva is értékes és tanulságos. A hozzáférhető forrásanyag teljes ismerete alapján összeállítja a szent életében található ferences vonásokat és vonatkozásokat. Különösen részletesen foglalkozik a marburgi Szent Ferenc-kórház életével és megállapítja, hogy itt Erzsébet körül idővel egész kis szerzetesi életközösség alakult, melynek tagjait is felsorolja. A közösségbe való bejutás a szentté avatás alkalmával kihallgatott szemtanuk egybehangzó vallomása szerint a „szürke ruha" felöltésével történt. B. ezen a nyomon elindulva kétségtelenül bebizonyítja, hogy a szürke ruha felöltése nem jelenthet mást, mint Szent Ferenc harmadrendjébe való belépést. Bizonyítása olyan széleskörű és alapos, hogy megbízhatóság tekintetében a legkisebb kifogást sem emelhetjük ellene. Ezt azért tartjuk szükségesnek külön hangsúlyozni, mivel Szent Erzsébet harmadrendűsége eddig inkább ösztönszerű megérzés és föltevés, mint adatszerűen bebizonyított történeti valóság volt. B. szép és tartalmas cikke után azonban többé nem kételkedhetünk benne. Balanyi György. Zelliger, Aloysius: Pantheon Tyrnaviense. Tyrnaviae, 1931-Typis Soc. S. Adalberti. 8° XV-258 1. Z. prelátuskanonok, Nagyszombat plébánosa, az Egyházi írók Csarnoka és az Esztergomvármegyei írók című biobibliografiák érdemes szerzője, ebben a könyvében a Nagyszombaton megjelent nyomtatványok bibliográfiáját adta ki. Könyve latinnyelvű, de előszavát külön betétben magyarul is közli, tudván, hogy elsősorban mi magyarok érdeklődünk iránta, hiszen Nagyszombat kétszáz éven át a magyar katholikus kultúra fellegvára volt, közel másfél századon át egyetemünk székhelye s ott működött a XVII. század második és a XVIII. század első felének legtermékenyebb magyar nyomdája, amelynek sajtói alól a magyar irodalom s a hazai tudományosság sok fontos könyve került ki. Nyomtatványai szétszóródtak, Nagyszombat irodalmi életének hiteles adatai mai szétszakítottságunk állapotában sokaknak hozzáférhetetlenek s Z. félszázados írói jubileumára azért írta meg ezt a könyvét, hogy a szétszórt adatokat és címeket összegyűjtse s bebizonyítsa, hogy a „kis Róma" mily méltánylandó arányban vette ki részét az emberiség kultúrmunkájából. Ezt a kultúrmunkát Z. könyve időrendes beosztásával híven szemlélteti. A város művelődési központtá akkor lesz, amidőn Oláh Miklós Esztergomnak török megszállása után ide helyezi át székhelyét, majd 1578-ban nyomda alapul. A törökök visszaűzése után kezdődik a hanyatlás, mikor egyetemét s nyomdáját Budára helyezik át, visszahanyatlik egy bár nagymultú és nagyműveltségű, de mégis kicsiny vidéki város sorsába. A „Pantheon Tyrnaviense" büszke, de bús cím. Dicső, de végleg letűnt mult díszsírhelye. Z. időrendben haladva az 1578 óta 1930-ig Nagyszombaton megjelent nyomtatványok teljes címeit írja le. Minden leíráshoz, mintegy hitelesítésül, egy-egy példány lelőhelyét közli, vagy pedig, ha példányt nem ismer, arra a bibliográfiára utal, melyből a címet vette. De igen lakonikusan. Mindig csak egy példányt, illetőleg ennek híjján egy forrásmunkát idéz s ebben az eljárásban bizonyos rendszert követett : a példányoknál elsősorban valamely volt felsőmagyaror-