Századok – 1933

Szemle - Kalász Elek: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Ism.: Csapody Csaba 220

SZEMLE. 221 osztrák ciszterciek levéltáraiból, a Batthyány-család körmendi levéltárából, stb. volt kénytelen összegyűjteni. Minthogy azonban a ciszterci birtokok gazdálkodását a legaprólékosabb részletekig központilag egységesen szabályozta a nagy káptalan, joggal használja fel К. a nagy káptalani döntéseket és külföldi apátságok analógiáját az itteni viszonyokra vonatkozó adatok hiányainak pótlására, vagy legalább, hogy „az egyetemes érvényű gazdasági rendelkezések, elvek alkalmazásának lehetőségére" rámutasson. Azonban a szabályozó elvek és a gotthárdi apátság valóságos gyakorlatának különbségeire talán élesebben rá kellett volna mutatnia, a magyarországi gazdálkodás akkori állapotrajzának segítségül hívásával. Másrészt el kell ismernünk, hogy az a kép, melyeta gazdag külföldi irodalom s forráskiadványok felhasználásával a ciszterci gazdálkodás részleteiről ad, igen élénken hat és élénkítőleg is hathat a jövőben rokontémák magyar feldolgozóira. Az ismertetett apátság gyepiielvi területen települt, K. tehát igen helyesen először a szerzeteseknek a helykiválasztásban érvényesülő elveivel foglalkozik ; tekintetbe veszi a földrajzi tényezőket és ezek segítségével az apátsági birtok kiépítéséről számol be. A ciszterci gazdálkodás alapja a major-rendszer, az egyes birtokrészeknek a művelésbe való bekapcsolása tehát majorok építésével történt, amelyek azután később községekké alakultak. Munkaerő tekintetében nagyon kedvező helyzetben voltak az apátságok a munkástestvérek intézménye folytán. Mikor ez a munkaerő megcsökkent, a gazdálkodás alapjául a jobbágyközségek szolgáltak. Ez átalakulás okát nem találjuk kellőképen kifejtve, magát a folyamatot pedig helyesebb lett volna itt, a munkaerőviszonyok ismertetésénél tárgyalni s nem később egy földesúri per kapcsán. K. munkája legnagyobb részét természetszerűleg a gazdálkodás különböző ágainak ismertetése foglalja el. A gazdálkodás olyan fejlett, hogy világi nagybirtokokon még századok múlva is sokkal primitívebb viszonyokat találunk. Nem hisszük azonban, hogy valami mélyebb meggondolás vezette volna a cisztercitákat arra, hogy a háromnyomásúnál magasabb nyomást ne használjanak ; az ok egyszerűen az, hogy több vetésforgó számára hiányzott még a negyedik vagy ötödik termény, hiszen a takarmánynövények termelése még ismeretlen. A szentgotthárdi apátsági birtok nagy gazdasági erejét mutatja, hogy alapítása után még félszázad sem telt el, mikor már leányapátság telepítésére vállalkozott, pedig ennek gazdasági berendezése is az atyaapátság gondja. A virágzás ideje a XIII. század, a XIV. században már hanyatlásnak indul az apátság ; hogy mi okból, arról határozottabb képet kívánnánk a műtől. A kései középkor magyar gazdaságtörténetébe való erőteljesebb beállítás az értekezés pótlandó hiányai közé tartozik. A hanyatlást teljessé teszi az a körülmény, hogy e század végén magánkegyurak kezére kerül a királyi alapítású apátság. Mátyás király ismét életre akarja kelteni, de próbálkozása tartós eredményre nem vezet. Értékes kiegészítésül közli К. a fönnmaradt szerzetes-, munkástestvér- és jobbágyneveket a XII. század vége óta, aminek esetleges telepedéstörténeti és nemzetiségi kutatások nagy hasznát vehetik. A részletes bibliográfia és térkép szintén jó szolgálatokat tehet a hasonlótárgyú kutatásoknak. Kiemeljük még K. világos, magyaros stílusát, mivel ez — sajnos — elég ritka tudományos irodalmunkban. Érdemes lenne a szentgotthárdi apátság újkori gazdálkodását is feldolgozni, mert a XVIII. században a heiligenkreutzi osztrák apátság újra telepíti és ezzel új élet indul meg. Helyesnek tartanok, ha a ciszterciek Magyarországra telepítésének