Századok – 1933
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta - 163
anonymus és a ix. géza korabeli gesta. 173 Nagyon jellemző ez az átvétel is a középkori krónikások kompilatorikus munkásságára és komoly figyelmeztetés, hogy az egyéni stílussajátságok tekintetében legyünk óvatosak. De itt nem azért közöltem ezt az átvételt, hogy ilyen általános következtetésekre jussak. Azt kívántam vele bizonyítani, hogy Anonymus bővebben vette át a közös forrás szövegét, mint a krónikák. Ha csak ez a hely állana rendelkezésünkre a Regi no átvételek jellemzésére, könnyen arra a nézetre hajlíthatna, hogy Anonymus közvetítette a Reginótól és folytatójától átvett helyeket krónikáinkba. Éppen Heilig következtetései miatt szükségesnek tartom, hogy ezzel a föltevéssel bővebben foglalkozzam. Ennek a kérdésnek az eldöntése ugyan a nehezebbek közé tartozik, mert Anonymus csak a honfoglalással foglalkozik, amelyet krónikáink egészen röviden tárgyalnak és a I kalandozásokkal, amelyeknél mindketten rövidek, s így az összevetésre kevés anyagunk van, de azért mégis vannak I Anonymusnál elég nyomós adatok arra, hogy ebben is határozott véleményre juthassunk. E részben különösen arra a már Marczalitól fölhozott érvre hivatkozhatom, hogy Anonymus vitatkozik a krónikáknak azzal az elbeszélésével, hogy Botond a konstantinápolyi aranykaput bárdjával fölhasí, totta i1 ,,Sed quidam dicunt eos ivisse usque ad Constantinopolim et portám auream Constantinapolis Botondinum cum dolabro suo incidisse. Sed ego, quia in nullo codice hystoriographorum inveni, nisi ex falcis fabulis rusticorum audivi, ideo ad presens opus scribere non proposui," ami legalább is kizárja azt, hogy a krónikák ehhez az elbeszéléshez az ő révén jutottak volna. De épp ezzel a Botonddal, akinek vitézi tettei fölött ilyen kritikát gyakorol, követi el másutt egyik legfetünőbb botlását. A kalandozások tárgyalása a későbbkori magyar krónikaíróra a legnehezebb föladatok közé tartozott. Rendet teremteni az évtizedeken át folyt sok hadjárat között akár kronológiai alapon, amikor bizonyára sok szájhagyomány állott rendelkezésére, a középkori krónikaíró erejét messze fölülmulta. Krónikáink előadásában e ponton három részt kell egymástól elválasztani. Az első a hetedik vezér nevének említése után a 955-iki augsburgi ütközetre vonatkozik, de tulajdonképen csak megjegyzés a hétmagyar név értelméről és eredetéről. A második rész az advenák nemzetségeinek fölsorolása 1 Marczali : A magyar történet kútfői az Árpádok korában. 66—69. 1.
