Századok – 1933

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129

.történelmi értékelés és átértékelés. 153 kerül felszínre. Ujabban Spranger óta, az „örök renaissance'' fogalmával fejezzük ki. Itt általában nem közvetlen idői antecendensről van szó, hanem közvetettről. Midőn ugyanis valaminő szellemi objektiváció (pl. könyv, festmény) van előttünk s azt újból „megértjük", egy távoli múlttal állunk kapcsolatban, a régmúlt hat és nem a közvetlen mult. Igaz, fizikailag a könyv, festmény stb. is jelen tárgy, ámde nem puszta létével hat, hanem más módon ; t. i. csak akkor, ha valaki megérti, illetőleg midőn valaki megérti azt. Itt nincs szó valaminő térbeli, vagy időbeli kontingenciáról, hanem sajátos valamiről : a megértő magához vonzza a mult egy-egy elemét. Ezért más ez az okság, mint valami fizikai, vagy kémiai folyamatban a közvetlen (idői) előzmény „hatása". A szellemi objektiváció (jel, írás stb.) nem a maga külső létformájával hat, még csak nem is „ébresztő", serkentő hatású, hanem „jelentménytartalmával", amit a megértő lelki állapota (pl. célja) szerint vesz föl, önálló alakításban.1 Bennünket most nem a megértés finomságai, elvi kérdései érdekelnek, hanem az a puszta tény, hogy egy esemény „oka" nem az előbbi perc eseménye, hanem az egész történeti mult, vagy annak részleges felelevenedése, renaissance-a. Állandó renaissance-ban élünk, a történet s nem a tegnap gyermekei vagyunk. Nem a tegnapok, vagy előző percek sűrűsödnek egybe egy épp mostani cselekvésbe, hanem a történet távoli és közelebbi korszakaiból fel-felszakadnak elemek s cselekvéseinkbe hatolnak. Tehát mintegy a történelemben nem a lineáris oksági gondolkozás emelkedik ki, hanem a kumulatív okság ; nem „egyik" eseményből következik egy „másik" esemény, hanem az „egyik" esemény „számos" (széteső korba tartozó) esemény kumulációjából áll elő. Egy író tehát nemcsak a maga pályáját futja, mint korának gyermeke, hanem benne nagyarányú — és termékeny — szintézis hatása a modern történetfilozófiára, 44. 1.) ennyit írtunk : „a renaissance tulajdonkép állandó folyamattá lesz a világtörténelemben." A felújulás módja azonban ma is homályos ; pl. Litt szerint (189. 1.) „der vorhandene geistige Bestand und das einströmende Neue werden nicht etwa gleichsam mechanisch addiert, zu einander gelegt, sondern derart zusammengeschmolzen, dass die zusammengeführten sich durchdringen und so schliesslich ein Drittes aus dem Zusammenwachsen der zwei hervorgeht." Ez még csak ötvöződés, de honnan indul ki ? Littnél homályos ; 190. 1. der historische Kreis . . . Einwirkungen in sich aufnimmt . . . Másutt a mult-anyag mintegy saját súlyánál fogva jelentőségében megmarad. Előbbi a felszívás, utóbbi a Beharrung elmélete. 1 V. ö. Dékány I. : Bevezetés az interpszichikai megismerés elméletébe. Történeti megértés. 1918.