Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
148 dékán y istván. ság kell. Akiben ez, mint diszpozició általában nincs meg, nem lesz egykönnyen jó történész. 6. A társadalmi pozició befolyása és a ,,generáció" problémája. E kérdésről ez alkalommal csak néhány szót szólunk. A történetírói elme alakulását mindenesetre befolyásolja az, hogy a társadalom függőleges tagoltságának mely pontján van, azaz minő többé-kevésbbé magas „pozícióból" kiindulva nézi az eseményeket. A társadalmat — annak tagjai lévén — nem kívülről, hanjm belülről nézzük,1 a „pozició" nem mellőzhető, hatása szükségképeni, mint ezt az újabb „ismerés-szociológia" is hirdeti. A társadalmat „valahonnan" látjuk, ugyanígy a történelmet is. Ez utóbbi többnyire a középosztályok helyzete, esetleg magas társadalmi rétegeké, egész ritkán az alsó rétegeké. Azonban azt kell-e mondanunk, hogy a történetíró szükségkép „osztályszempontból" ítél? Ez az állítás rendkívül elsietett és könnyelmű vállalkozás volna. Ha azt mondtuk az imént, hogy a történetíró egy-egy közösség (pl. nemzet) életébe szükségkép intenzíven és sokoldalúan van belekapcsolódva, hiszen közösségi (organikus) tag maga a vizsgáló is, nem mondhatjuk ugyanezt az ú. 11. osztályhelyzetről. Ezt mindenekelőtt az is mutatja, hogy osztályhelyzetről nincs kifejezett tudatunk. Kiki tudja, hogy a magyar, dán, vagy olasz nemzeti „közösséghez" tartozik, de egy állástalan tanítónő, kezdő magántisztviselő, vagy kereskedelmi alkalmazott stb. aligha van tisztában, minő „osztályhoz" tartozik : jellemző az, hogy szüntelen hallunk osztályokról, de sehol konkrét fölsorolásuk nincs meg, a legkülönbözőbb nevek kuszán össze-vissza szerepelnek.2 Legfeljebb annyi mondható : történetírók rendszerint azon „középrétegek" köréből valók, amelyek a főiskolákkal és kormányzati körökkel bizonyos kapcsolatban állanak. Ennek különösebb oka pedig — a szükséges methodikai előfeltételen kívül — csakis az lehet, hogy itt, ezen középponti helyen szerezhető meg mind az alapvető érdeklődés, mind az az egyéni életperspektíva, amely térben, időben, pszichognosztikus elmélyedésben és társadalmi széleskörűségben az egyén számára a legegyetemesebbnek tartható. Tehát bizonyos 1 V. ö. Dékány I. : A társadalom megismerése. Budapesti Szemle. 1926. 2 Arra vonatkozólag, hogy Marxnál miért éppen csak két osztály szerepel. V. ö. A marxista osztályelmélet 1927. c. tanulmányunkat. Az „osztály" fogalmának ingadozó voltára pedig : A társadalmi „osztály" jelene és jövője. Budapesti Szemle, 1928.
