Századok – 1933
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: Történelmi értékelés és átértékelés 129
.történelmi értékelés és átértékelés. 133 azonban csakhamar észreveszi, hogy itt általában többről van szó : a történelmi elme szerkezettanáról. A puszta lélektan más kérdésekre terjeszkedik ki, a történetírásnak lelki indítékaira, botlások okaira, egyéni jelleméből folyó sajátosságaira stb., azaz lelki arcára általában, úgy amint a lelki élet alakulása a történetíróban tényleg végbemegy. Ezzel szemben itt nem egyéni lélekrészleteket leíró vagy strukturális vizsgálat igényét tartjuk szemeink előtt, sem az elemző, sem -— Dilthey értelmében — a „leíró" lélektan kérdőpontjait, hanem lényegelemzéssel foglalkozunk ; latens módon mindig úgy tesszük fel a kérdést, mi az, ami szükségszerű ,,a" történeti elme egész szerkezetéhez képest. 1. Hogyan látja a pozitivista felfogás a maga tárgyát ? A mult században kijegecesedett naturalista-pozitivista felfogásnak1 semminő kétsége nem volt az iránt, hogy a történetíró is épp úgy veszi maga elé tárgyát, mint más kutató, pl. a természetbúvár. Minden tudomány, úgy véli ez a felfogás, csupán tényeket, „pozitívumokat" kutat fel ; ezen tényeket oksági összefüggései szerint rendezi s az egyes, kapcsolatos tények között szükségszerű összefüggést állapít meg általános törvény formájában. Nem tartjuk mindenben károsnak ezt a tudományos programmot, amely a történelmi kutatás kiindulását ily módon meghatározni törekszik, ha csak addig a határig megy, amely elfogadható. Azonban ez a tudományos programm épp a maga határait nem látja, hiszen a naturalista pozitivizmus nemcsak minden tudomány területére ki akarja terjeszteni a maga felfogását, nemcsak állítja a maga programmját, hanem egyben másnemű tudományos felfogást tagad is, ha ama tagadása kevéssé nyílt is. A naturalista-pozitivista tudományos programm bírálja a történelemírói munkát is. Pl. ezt mondja : a történelemíró tényeket jól, tüzetesen felkutat s a tényeket oksági összefüggésekbe is hozza, törvényeket azonban már nem talál, mert nem is keres ; ebben azután oly fogyatékosságot lát, 1 Itt a „pozitivista" szónak a tudományok történetében általában szereplő értelme van, (ezért naturalista-pozitivista felfogásról szólunk), mint alább nyomban kitűnik, nem pedig arról az értelméről, amit történelmi metodikák használnak : „tényekre (pozitívumra) alapítsuk minden állításunkat". Ez utóbbi az előbbi álláspontnak csak egy része. Magunk —- ami a tények alapul vételét illeti — pozitivista álláspontot hirdetünk tehát a módszertanban, a tény azonban csak kiindulás. Az egész történettudomány programmja nem merülhet ki ,,pozitívumban."
