Századok – 1933

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pöre 1

12 ANGYAL DÁVID. galmat tanúsított. Csalódott kegyelmi kérvényének hatásában. A csalódásnak villámszerű hirtelenséggel reá zuhant ereje s a pillanatnyi önvád keserűsége a földre terítették a nagyerejú férfiút, de a válság hamar elmúlt és nyom nélkül maradt lelkében. Nem az ifjú, 19 éves uralkodót kell okolnunk azért, hogy Leuzendorf kegyelmi kérvényének nem volt hatása. Környezete elhitette az uralkodóval, hogy a monarchia jövője érdekében elrettentő példát kell mutatnia. Egy szomorú emlékű triumvirátus nyomta az uralkodó kezébe a tollat, mely a halálosítéletre felszabadító határozatot aláírta. Vezető tagja a triumvirátusnak Haynau volt, akinek érdemeit a kellő minőségben, csak nem a kellő mennyiségben, egyedül a londoni Barclay-cég dögönyöző gyári munkásai bírták méltányolni. Haynau szomjas volt a rebellisek vérére s valósággal kierőszakolta a gyönge miniszterektől a korlátlan teljhatalmat halálos ítéletek elrendelésére. A rokonlelkű Schwarzenberg örömmel segített neki és Schmerling, a szolgalelkű igazságiigyminiszter, elnémította jogászi lelkiismeretét, hogy a hatalmasok kegyét el ne veszítse. Haynau győzött, csak az a nem csekély keserűség gyötörte, hogy Kempen Batthyányt, aki nyakán, egy neje által kezébe csúsztatott tőrrel súlyos sebet szúrt, nem a hóhérnak szolgáltatta ki, hanem a katonák golyói elé állította. Nagy volt a felháborodás Európaszerte az iszonyú ítélet miatt. Még az öreg Metternichet is felizgatta Batthyány kivégeztetésének híre s még ő is hajlandó volt a hírlapok dühös kifakadásának igazat adni.1 Általánossá lett az a meggyőződés, hogy Batthyányt jog és igazság ellenére politikai bosszúból végezték ki. Károlyi ezt a felfogást nagyméretű kutatások és átható erejű okfejtések alapján a történeti bizonyosság pecsétjével látta el. Kifejti, hogy az udvar körei már attól az időtől fogva haragudtak Batthyányra, amióta a főrendi ellenzék vezére lett. Kossuth megválasztása, a március 17-i kinevezés, a június 10-i manifesztum közzététele s mindaz, ami ezekből és utánuk következett, fokozták a haragot Batthyány ellen. Öt tekintették a forradalom igazi okozójának, személyében a forradalmat gyűlölték és üldözték. Mindehhez hozzá kell még vennünk Batthyány oligarcha önérzetét, melyet a romantikus költőkből és liberális szellemű írókból merített demokratikus eszmék sem bírtak enyhíteni. „Szárazon"és • 1 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. Bd. VIII., S. 71.