Századok – 1933

Szemle - Isbert O. A.: Egy-két helyesbítés 112

114 szemle. staunlich". (158. 1.) Ettől eltekintve a könyv célja nem a középkori, hanem az újabb települések tárgyalása volt. 4. A forrásokra vonatkozóan figyelembe kell venni, hogy munkám földrajzi monográfia, amelyben szűk téren, de mégis a szokásosnál részletesebben, történeti forrásokat is használtam, a település lefolyásának megvilágítására. „Für den Volksforscher und Geographen liegt das Schwergewicht der geschichtlichen Forschung weniger in der rein quellenkundlichen Seite, als in der genaueren Beobachtung der topographischen Momente, die natürlich sehr oft an die üblichen Quellen gebunden bleibt, aber anderes darin sucht". Ez vonatkozik M. kifogására is, hogy az 1715—20-i összeírások felhasználása „félig nyers anyagközlés jellegű". Acsády rég feldolgozta ezeket, s methodikus felhasználást nyertek az említett előmunkálatban (Ung. Jahrb. X.) Aki értelmesen olvassa a latin idézeteket (130. 1.), az a geográfus számára fontosnak fogja találni őket, minthogy Acsády nem használja ki teljesen a források földrajzi vonatkozásait. A „Mária Teréziakori urbariális tabellák" felhasználása fontos volna gazdaságtörténeti szempontból, a kolonizálás idejének megállapítása szempontjából elégséges az ,,1773-i Lexicon". Jogosabban kérhetné számon M. a budai „Kameraladministration" és a veszprémi püspöki levéltár aktáinak felhasználását. A rendtörténeti és a többi felhasznált anyag (pl. helységnévtárak) értékesítése azonban megadta a kép kereteit, a további anyag ezt gazdagíthatta volna, de alig változtatta volna meg. Dornyay könyvecskéjét nem lehetett elhanyagolni, jóllehet munkám elkészülése után és helyi kalauzformában jelent meg. Legalább is összhangba kellett hozni eredményeinket. Egy tíz évig tartó, elsőrangú helyismeretre épített és alapos kutató munka eredményét kellett itt számba venni s kettőnk munkáját lehetőség szerint kiegyenlíteni. Nem volt „legjobban kiaknázott" forrásom, hanem inkább igazolom és kiegészítőm bizonyos esetekben. 5. Ami Polányról és Beréndről szól könyvemben, az szószerint Békefitől ered (ezt többször említem is), különösen ami a „deutscher Ameisenfleiss"-et és az „Arbeitsgeist und friedliche Natur der neuen Siedler"-!, illeti. Ugyancsak Békefitől ered a reformátusok pusztulásáról, az iskola és a tanítóház eladásáról szóló közlés is. Mindez megtalálható az ottani plébánia történetében is. A vallási motívumok több ízben említést nyertek, de ezek csak szórványos esetek az egész településre nem jellemzők. A M.-tól közölt naplórészlet valóban értékes adalék, a régi magyar telepes képe élesebb lesz áltála. De ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a lassan pusztuló régi magyar református kisnemességgel szemben ott áll azoknak a németeknek magyar részről is elismert gazdasági ereje, akik gyakran szegény napszámosokból küzdöttek fel magukat. Ez szociologiai jelenség, melyet ma is megfigyelhetünk, ha megfelelő helyi ismereteink vannak. E kérdésről legutóbb részletesen beszámoltam a „Deutsch-Ungar. Heimatsblätter"-ben (III. évf. 3—4. sz. és Ung. Jahrb. X. 387—425. 1. „Volkszahl, Konfession und Volksart"). „Keleti elmaradottság"-ról és „nyugati fejlettség"-ről pedig egy szó sem esett könyvemben. 6. M. ismertetése azzal végződik, hogy könyvem nemcsak „sajnálatraméltó kisiklás", hanem történeti részével kapcsolatban, sajnos, egyik eredmény -— t. i. új ismeretek közlése s új módszer alkalmazása — sem állapítható meg. Ezzel szemben elég megállapítani, hogy a középhegységről és telepes vidékeiről nincs összefoglaló munka, hogy a rendtörténetek és a történelmi dokumentumok ilyen vonatkozásban nem nyertek értékesítést, hogy a telepítés ideje mindeddig