Századok – 1933
Szemle - Koch Nikolaus: Monographie der Gemeinde Lovrin. Ism.: Eperjessy Kálmán 104
104 szemle. jellemzését. Ennek még e rövid értekezés keretében is sokkal több figyelmet kellett volna szentelni, mint azt H. teszi. IIa Bálint. Koch, Nikolaus: Monographie der Gemeinde Lovrin. Perjámos, 1929. 8° 155 1. A munka nem lép fel tudományos igényekkel ; inkább csak ismeretek népszerűsítésére törekszik s elsősorban a sváb nemzeti öntudat felkeltését, meg a régi német hazához fűződő hagyományok ápolását szolgálja. így a virágzó község életén keresztül a sváb nép mai politikai törekvéseit is megismerhetjük belőle. K. ugyanis a jelen viszonyok részletes rajza mellett a multat csak vázlatosan rajzolja. A német falumonografiák mintájára helyes csoportosításban ír a. birtokviszonyokról, közigazgatásról, mezőgazdaságról, szellemi életről ós — mint a község orvosa — legrészletesebben az egészségügyről. Egy tanulságos táblázatot is közöl a halálozási arányszámról, amelyet az 1777—1926-i évenkinti népmozgalmi adatok alapján készített. Megkísérli a mai lakosság származási helyét is feltüntetni. Különösebb érdeklődésre tarthat számot a román impérium alatti fejlemények leírása. Az elcsatolt svábság az 1918-i temesvári határozatok alapján áll és az erdélyi szászokkal együtt nemzeti kultúrájának megőrzését vallja főfeladatának. Szerző szerint a svábok nemzeti öntudatra ébredésének a múltban legfőbb akadálya az erőszakos magyarosítás volt, amely odáig ment, hogy még a község nevét is meg akarta változtatni. E magyarosító törekvésekkel szemben — panaszkodik K. — a sváb nép lanyhán viselkedett, érvényesülése érdekében lemondott népi kultúrájának ápolásáról, fiait magyar iskolákban taníttatta és „a magyarul nem értő sváb nagyanyák nem tudtak betelni unokáik magyar szavalatának hallgatásával." Csak így történhetett meg, hogy 1918-ig eszükbe sem jutott a parlamentben saját fiaikkal képviseltetni magukat. A magyar uralom e nem hízelgő rajza után mégis arra az eredményre jut, hogy a mai románosítás sokkal erőszakosabb. Példa gyanánt hozza fel, hogy azelőtt szabadon használhatták anyanyelvüket és az adókönyvet is három nyelven vezették, ami sok visszaélésnek vette elejét. A gazdagon illusztrált könyv, amelyben a falu apraja-nagyja, még az iskolásgyermekek is helyet kapnak, — ha eltekintünk a tudományos követelményektől — a jobb falumonografiák közé sorolható és megtalálhatja az útat szűkebb olvasóközönségéhez. Eperjessy Kálmán (Szeged). Ermatinger, Emil: Philosophie der Literaturwissenschaft. Berlin Junker u. Dünnhaupt 1930. 8° VII+ 4781. Újabban erőteljes tendencia mutatkozik, hogy az irodalomtudományt és az irodalomtörténelmet elkülönítsék egymástól s ennek az igyekvésnek az elméleti alapjai meg is vannak. Ámde az irodalom strukturája és fejlődése oly szorosan összefüggenek in concreto, hogy a gyakorlat az elméleti célvetésektől többnyire elkanyarodik : a valóságban kevert típus jön létre, melyet az irodalomtörténelem nagyméretű elmélyítése és kiszélesítése jellemez. így ez a nagyjelentőségű mű is — tizenhárom kitűnő szerző alkotása — bár az irodalomtudomány filozófiáját kívánja nyújtani, át meg át van szőve irodalomtörténeti vonatkozásokkal még azokban az értekezésekben is, melyek nem egyenesen irodalomtörténeti problémákat tárgyalnak, Miután pedig a történet strukturája és általános vonásai ugyanazok akár irodalom-, akár politikai, akár vallás- vagy bármiféle történelemről van szó, e könyv elméleti megállapításai bátran átvihetők mutatis mutandis az általános históriára is. Ez az oka, hogy itt foglalkozunk vele. A könyv célja nemcsak az, hogy a mai eredményeket tükröztesse, hanem az is, hogy ezek kifejlődését is bemutassa, tehát az érte-
