Századok – 1932

Szemle - La Fin du Moyen Âge. Ism.: Lederer Emma 241

szemle. í 241 lenne az. Az iskolázás közösséget tekintve, egyáltalán nem szabadna az akkori papi és világi intellektuális pályák vizsgálatát elkülöníteni. Az 1456—58. évi tizedjegyzéket kiinduló alapul véve, tüzetesebben szemügyre lehetett volna venni, okleveles alapon, az iskolából, egyetemekről kikerültek pályáját ; az oklevélírások összehasonlítása is nagy segítséget nyújthatott volna ebben. Mert mint oly sok területen, úgy itt is az a baj, hogy a történelem tudományágai között nincs meg a kellő kölcsönös használat; V. művének százszámra menő irodalmi felsorolása egy oklevéltani munkát sem idéz. Pedig a hivatalok összetételét és funkcióit, a literátuselem életpályáját diplomatikai módszerek nélkül felderíteni nem lehet. Egy ily emberöltő koncentrált vizsgálata oly eredményekre vezethetne, amilyeneket csupán irodalmi források sohasem hozhatnak meg. Nem ragadja meg V. az említett gondolatot erőteljesen a képzettség, az iskolázás vizsgálatánál sem, szintén módszerének bármily modern, de mégis a hasonló témáknál szokásos korlátozottságából kifolyólag. Nem látja a XII—XIII. század iskolatörténetének döntő jelentőségét a középkorra nézve. Kénytelen említeni a párizsi egyetem szerepét, mert korabeli irodalmi említések vannak arról ; de Bolognát, a maga jelentéktelen számú osnabrücki hallgatójával eléje helyezi. Csak a matrikulák alapján dolgozik ; a párizsi egyetemről anyakönyvek pedig nem maradtak fenn. A francia eredetű középeurópai klerikus-képzettség és élet­pálya jelentőségét tehát nem tudja felismerni, holott a német egye­temek is, a középkorban csaknem kivétel nélkül a párizsi mintájára alakulván, ezt a típust ontották magukból. Az okleveles gyakorlat vizsgálata teheti egyedül lehetővé azt, hogy idővel biztosabb képet nyerjünk a speciális középeurópai intellektuális típus elterjedéséről, szerepéről a közélet minden ágazatában ; oly szerepről, amely a középkort az élet újkori elvilágiasodása felé vezette. Hajnal István. Λ La Fin (lu Moyen Age. (La désagrégation du monde médiéval 1285—1453. (Peuples et Civilisations, Histoire Générale.) Félix Alcan. Paris, 1931. 569 1. — Bémont, Charles et Doucet, Roger: Histoire de l'Europe au moyen âge 127U—1493. Félix Alcan. Paris, 1931. 491. 1. -— Az Alcan-eég kiadásában egyidőben két könyv jelent meg, melyek mindegyike a késő középkor történetével foglalkozik. Az első, ter­jedelmesebb mű tartalma iránt nem annyira kissé hangzatos címe ; ,,A középkor vége. A középkori világ széthullása", hanem inkább a szerkesztők névsorában első helyet elfoglaló Henri Pirenne neve kelt komolyabb érdeklődést. Olvasás közben azonban ez az érdeklő­dés csökken ; a munka nem elégíti ki teljesen azokat az igényeket, amelyeket ma egy újonnan megjelent összefoglaló művel szemben támaszthatunk. Az a kissé régies tárgyalási mód, mely különválasztja a politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi történet jelenségeit, nem ad teljes és tiszta képet ennek a rendkívül érdekes kornak történetéről. Kimerítő bibliográfiája és alapos tájékozottsága minden­esetre jó kézikönyvnek predesztinálja a munkát ; e tekintetben azon­ban érezhető a tárgymutató hiánya. Legérdekesebb természetesen a gazdaságtörténeti rész, amely Pirenne avatott tollára vall, sok újat azonban ezen a téren sem ad ; alapos összefoglalása azoknak a nagy gazdasági átalakulásoknak, amelyek a középkor „széthul­lását" kísérik. — A másik, teljesen jelentéktelen munka, iskolásán tárgyalja a politikai eseményeket, a könyv vegén rövid összefog lalást adva a gazdaság- és szellemtörténeti eseményekről. Mindkét Századok. 1932. IV-VI. tüzet. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom