Századok – 1932

Történeti irodalom - Makó és Csanád–Torontál vármegye fontosabb községei. Ism.: Eperjessy Kálmán 79

TÖRTÉNETI IRODALOM. 79 mutatnak, hogy a török hódoltság korában Visnyó lakossága erős hullámzásnak volt kitéve s a fel-feltünő új rétegek a hódoltság végére már nyomtalanul el is tűntek. Az 1605. évi dézsmajegyzék alapján reávilágíthatunk egy másik homályos pontra is. Á szerző a Visnyón 10 házat feltüntető 1605. évi dicalis összeírás alapján a házak számát a valóságban is ennyire teszi s egy házra 5, sőt 3 lelket számít (32. 1.). Hogy azonban a már ekkor ideális adóegységet jelentő Mz-zal ilyen kombinációkba nem lehet bocsátkozni, kitűnik az ez évi dézsmajegyzékből, melyben a bírón kívül 37 gabonadézsmát és 5 kereszténypénzt fizető visnyói lakos van név szerint megnevezve. A dézsmajegvzékek elsősorban természetesen a gazdasági viszonyokra vetnek világot. A gazdálkodás és az életnívó szempontjából példáid fontos lehet, ha tudjuk, hogy 1581-ben Visnyón 21 jobbágy 515 kalangya s 15 kéve őszi (1 kalangyában a jegyzék szerint 30 kéve van) és 50 kalangya s 10 kéve tavaszi vetéstermés után szolgáltatott dézsmát. Csak e néhány kiragadott adat is egészen új perspektívát nyitott volna a feldolgozásnak. A fentebb szóvátett és helyesbített tévedések a közvetlenül feldolgozott levéltári források hibás értelmezéséből állottak elő s arról tanúskodnak, hogy a levéltári források megszólaltatásának feltételei vannak, melyek nélkül a legtalpraesettehb elgondolás is már az alap lerakásánál, a kiindulásnál veszélybe kerül. Sajnálnunk kell, hogy ez a szerző munkájával is megtörtént, mert e szerencsésen elgondolt és kitűnő telepűléskutatói érzékkel megkonstruált munka hivatott lenne arra, hogy helytörténetírásunknak újabb lendületet adjon. Az mindenesetre érdeme marad, hogy egy kis falu történeti problémáiban a helytörténetírás gazdag lehetőségeit sejttette meg. Szabó István. Makó és Csanád—Torontál vármegye fontosabb községei. Magyar városok monográfiája. VI. Sajtó alá rendezte : Dr. Ladányi Miksa. Szerkesztette : Dr. Barna János. Budapest, 1929. 407. 1. Ismét egy helytörténeti munka a Magyar Városok Monográfiája kiadóhivatalának jóvoltából, mely nem válik díszére történetírásunknak. Kirívó ellentét, külső forma és belső érték között, az utóbbinak rovására. Tipikusan üzleti vállalkozás, mely az emberi gyengeségre számítva, a folyóiratunk hasábjain (1929. 173—5. 1.) már ismertetett módszerhez hasonlóan igyekezett nagyszámú megrendelőt toborozni, megfeledkezvén arról, hogy az üzleti érdek mellett az olvasóközönséggel szemben is vannak kötelességei. Meg kell állapítanunk, hogy e könyv a vállalat kiadásában megjelent munkák közt is a legsilányabbak közé tartozik. A hangzatos előfizetési felhívásban ,,örökbecsű"-nek hirdetett mű egész összeállításán bizonyos rendszertelenség, mondhatni kapkodás észlelhető. Nincsenek kitűzött szempontjai, szerkezetileg is hibás. A címlapon „Makó és Csanád—Toron tál vármegyei községek" áll, a bekötési táblán „Makó és Csanád—Torontál vármegye