Századok – 1932

Történeti irodalom - Boghitschewitsch Dr. M.: Die auswärtige Politik Serbiens 1903–1914. I.–III. Ism.: Jánossy Dénes 85

.86 TÖRTÉNETI IRODALOM. nyok és tanulmányok egész légiója jelent meg, amelyek a háborús felelősség kérdésének tudományos megvitatását nagyban előmozdították. Ezek között igen előkelő helyet foglal el ez okmánytár, mely abból a célból készült, hogy a szerb kérdésre, mint a világháború kirobbanásának egyik közvetlen indítóokára, világosságot derítsen. A szerző az Obrenovich dinasztiával rokonságban álló egyik ősi szerb család leszármazottja, 1904-től 1915-ig szerb diplomáciai szolgálatban állott és így hivatalos állásánál és társadalmi összeköttetéseinél fogva módjában volt, hogy a nagyszerb politikai törekvések titkos rugóit megismerje és oiyan diplomáciai akták másolatait gyűjtse egybe, amelyeknek kiadásától a szerb, illetve a jugoszláv kormány mindezideig elzárkózott. Neve egyébként eléggé ismeretes a világháború diplomáciai történetének irodalmában. 1919-ben nagy feltűnést keltő tanulmány jelent meg tollából a világháború okairól (Kriegsursachen. Zürich), melyben állást foglalt a volt központi hatalmaknak a háborús felelősségben való egyoldalú elmarasztalása ellen. Kiadta továbbá a szalonikii politikai per számos aktáját és megírta a szarajevói merényletben hírhedté vált Dimitrievics ezredes kivégzésének történetét, bizonyítván ezzel a „Fekete Kéz'' titkos szerb forradalmi egyesületnek a világháború felidézésében való részességét. (Le Procès de Salonique Juin 1917, Paris, 1927, Delpeuch édit. ; Le Colonel Dragoutine Dimitriévitch Apis, Paris, 1928, Delpeuch édit.) Okmánytárának első kötete Sándor királynak és nejének 1903-ban történt meggyilkolásától a világháborút megindító szarajevói merényletig terjedő időszakból számos szerb államszerződést, továbbá a szerb követeknek küldött utasításokat, illetve a követek válaszjelentéseit foglalja magában. Az értékesebb okmányok közé tartozik az 1912. márc. 13-án kötött bolgár-szerb szövetségi szerződés, titkos mellékletével együtt, mely kifejezetten az osztrák-magyar monarchia ellen irányult. (169. sz.) Az ezen szerződést kiegészítő bolgár-szerb katonai konvencióból tudomást szerzünk a két állam közti megállapodásról, melynek értelmében arra az esetre, ha a monarchia Szerbiát megtámadná, Bulgária legalább is 200.000 embert köteles Szerbiának rendelkezésére bocsátani. (177. sz.) Rendkívül érdekesek továbbá azok az akták, amelyekből kitűnik, hogy a balkán háborúkban megnagyobbodott Szerbia milyen türelmetlenül igyekezett további terjeszkedéséhez Oroszország támogatását kierőszakolni. Szentpétervárt azonban állandóan mérsékletre intették a belgrádi kormányt. „Ha most Pasics lemond — így szólt Sassonow a szentpétervári szerb követhez •— és utána egy intranzigens kormány következnék, az nagyon kapóra jönne a monarchiának. Jobb megelégedni az eddig elért nagy sikerrel és az új szerb területek megszervezésével, hogy aztán később, alkalmas időpontban fel lehessen metszeni az osztrák magyar kelevényt, amely még nem olyan érett, mint a török . . ." (I. 276. sz.) A második kötet az 1901—1914. évekből vegyes provenienciájú diplomácia anyagot tartalmaz, mely a különböző színes