Századok – 1932
Történeti irodalom - Eperjessy Kálmán: A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Ism.: Varga Endre 73
.74 TÖRTÉNETI IRODALOM. léptékét, az egy jelzethez tartozó lapok számát s megkülönbözteti a kéziratos és a szoksorosított műveket. Ε jól összeválogatott adatok kellőképen meghatározzák az egyes darabokat s lehetővé teszik a kutatónak,—mind a történésznek, mind a geográfusnak, — hogy a tárgyának vagy érdeklődési körének megfelelő számokat kiválassza. Sőt, lia a jegyzék adatait egybevetjük a szerző előző művével,1 melyben a Kriegsarchiv, Hofkammerarchiv s a Hofbibliothek térképanyagát összefoglalóan ismertette, az abban foglalt magyarázatok alapján a felsorolt térképek felhasználhatóságáról még tökéletesebb képet alkothatunk. Ismételten hangsúlyozva, hogy a jegyzékben látható több mint két és félezer térkép a történettudomány valamennyi ágának elsőrendű forrásanyagot nyújt s így Eperjesy könyve minden historikus érdeklődésére számot tarthat, nem mulaszthatjuk el, hogy e munkának még a kartográfia-történet speciális szempontjából való jelentőségére is rámutassunk. A magyar térképészeti-, főleg a térképészet-történeti irodalom igen szegény. Kartográfiánk múltjáról eddig mindössze három összefoglaló ismertetés készült. Ezek közül is csak az első, Tóth Ágoston müve2 nagyobb terjedelmű ; minthogy azonban a szerző abban főleg a térképezési módszerek Európa-szerte történt kialakulásával s a korabeli külföldi térképészeti intézetekkel foglalkozik, a hazai dolgokra kevés tere jut. A másik kettő : Márki Sándor cikke3 s Kogutowicz Lajosnak, — történeti részében jórészt a két előbbit követő — munkája4 csupán rövid áttekintést kíván adni. a magyar térképészet történetének inkább kereteit rajzolja meg. S ha ezekhez a napjainkig megjelent néhány monografikus tanulmányt, — mint pl. Ecsedy István dolgozata Karacs Ferencről,6 Irmédy-Molnár szép cikke Mikovinyi Sámuelről6 stb. — is hozzászámítjuk, kartográfiánk történetének körülbelül egész irodalmát felsoroltuk. De a részletkutatások eddig a magyar vonatkozású kéziratos térképanyag szétszórtsága s ismeretlensége miatt valóban csaknem leküzdhetetlen akadályokkal találkoztak s a monográfiák csekély száma csak nagyvonalú áttekintést engedett. Az Eperjesy munkáihoz hasonló publikációk fogják lehetővé 1 Eperjesy Kálmán : Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928. 2 Tóth Ágoston Rafael : A helyszínrajz és földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása. Budapest, 1869 (a második kiadás 1875). 344 lap. 3 Márki Sándor : A magyar térképírás múltja és jelene. Földrajzi Közlemények, 1896. évf., IX—X. füzet. 291—303 1. 4 Kogutowicz Lajos : A magyar térképészet múltja, jelene, jövője. Budapest, 1929. 40 1. 5 Ecsedy István : Karacs Ferenc térképmetsző élete és művei. Debrecen, 1912. 6 Irmédy-Molnár László : Mikovinyi Sámuel térképfelvételi módszere. Térképészeti Közlöny, 1930. évf., 1^-2. füzet.
