Századok – 1932
Történeti irodalom - Juhász Ladislaus (l. P. magister quondam Belae regis Hungariae notarius). - Kelemen Atanáz: Keresztély Ágost herceg katholikus restaurációs tevékenysége a győri egyházmegyében. Ism.: Tóth László 67
.68 TÖRTÉNETI IRODALOM. lyosodik a győri egyházmegye történetében. Hiszen ő maga jóformán alig töltött pár hónapot az egyházmegyéjében, hosszú esztendőkig van távol az országtól is, a Habsburg-ház érdekeit védelmezi a birodalomban a francia politikával szemben, később pedig inkább az esztergomi egyházmegyével foglalkozik. Keresztély Ágost tehát közvetlenül vajmi kevéssé ismeri a győri ügyeket, azokat szinte állandóan közvetve, helyettesei és vikáriusai útján intézi. Látja ezt Kelemen is, azért értekezésének legterjedelmesebb részét Keresztély Ágost munkatársai (vikáriusai, lelki pásztorai, a szerzetesek, a földesurak) működésének szenteli. Helyesebb lett volna a bevezető életrajzi adatokon kívül az egyházmegye belső történetét, vagyis a püspöki kormányzat szervezetére, a plébániák szervezésére, újjászervezésére, a hitélet emelésére, a papság képzésére és a hasonló természeti! kérdésekre vonatkozó anyagot együtt tárgyalni, azután egy külön fejezetben a protestánsokkal folytatott küzdelmet ismertetni, amihez az egyházmegye külső története, elsősorban a birtokokra vonatkozó adatok járultak volna, így elkerülhette volna a sok ismétlést, másrészt pedig a kép is sokkal világosabb lett volna. Az anyaggyüjtást is ki kellett volna terjeszteni, mert mostani előadásában igen fontos kérdésekre nem kapunk választ. így nem szól arról, hogy Keresztély Ágost hol alapított új plébániákat, hol építetett új templomokat, minő intézkedéseket tett a régi templomok újraépítése érdekében ? Ha ilyen adatokat nem talált a szerző, akkor magyarázatát kellett volna adnia (nyilván a felszabadító hadjáratok és a Rákócziszabadságharc akadályozták meg a nagyobb építő tevékenységben1 , mert kevéssé meggyőző állásfoglalás egy püspök negyedszázados restaurációs tevékenységét dicsérni, anélkül, hogy templomépítési, plébániaalapítási tevékenységéről megemlékeznék. Kelemen ítéleteiben, előadásában mindig tárgyilagos marad, dicséretreméltó elfogulatlansággal magyarázza a tényeket a kor szelleméből. Helyesen látja meg, hogy más volt a restauráció módszere I. Lipót idejében és más volt III. Károly alatt, (46. 1.), de ennek a helyes megállapításnak a következményeit nem állítja be az eseménytörténeti keretbe. A Wesselényi-féle összeesküvésről nem lehet azt mondani, hogy „megmételyezte" nemcsak a főurak, de az egész ország gondolkozását (9. 1.). Pechmann báró esetét, akit világi ember létére, 22 éves kora és botrányos életmódja ellenére Keresztély Ágost a káptalan tiltakozása mellett is kanonokká nevezett ki, jobban meg kellett volna vizsgálni, mert így meglehetős súlyos pont Keresztély Ágost egyházkormányzatában. Kelemen különben nem igyekszik szépíteni a dolgokat, tárgyilagosan beszél úgy a zurányi (41. 1.), mint a felsőíászlói (57. I.) a katholikus restaurációs tevékenységet nagyon ellenszenves színékben feltüntető esetekről. Kár, hogy a püspöknek a plébiániai kátekézisekre vonatkozó utasításait nem közli egészen részletesen (62. 1.), mert rendkívül fontosak lennének a restauráció szellem'ének, módszereinek a megismeréséhez. Kelemen munkájának a legszembetűnőbb fogyatkozása, hogy
