Századok – 1932

Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 35

KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 55 hipotétikus értékkel bír ; a következmények azonban meglehetősen alátámasztják ezt az elképzelést. A nemzetségi kapitány impériuma a földmívelésadta szolgáltatások megkívánása révén új színt nyer. A fentebb említett 1347. évi oklevél fogalmazója már úgy látja, hogy a kun nemzetségi kapitány dominiumot, földesuraságot gyakorol. A kapitányi hatalom legjellemzőbb vonásává a dominium lesz ; a földadományban részesült kun, jász — hogy az előbbi tétel pendantjára is rámutassak — földje révén kapitánnyá válik. 1323-ban Keverge fiai több jász családot túlságosan elnyomtak. Ezért Nagy Lajos e jászokat kiveszi „a potestate, dominio et iurisdictione . . . filiorum Keverge".1 A nomád kunnak és jásznak az intenzívebb földmíveléssel járó kötöttebb életmód elnyomásnak látszott s alóla szabadulni akart. Az 1347. évi tizenkét kun nyilván a nemzetségi. kapitány földesurasággá fejlődő hatalma alól szökött meg. Kumcheg nemzetségi kapitány volt s mint ilyennek a hatalma nyert a fejlődés folyamán más tartalmat ; Karla unokája, János2 pedig mint földadományban részesült lett kapitánnyá és ha még arra gondolunk, hogy az 1279-i kun dominus, Alpár utódainak viszont a XIV. században teljesen nyomuk vész, nyilvánvalóvá válik, hogy a kunok és jászoknak a nemzetségi társadalom keretében magukkal hozott esetleges differenciáltsága csak részben vált a hazánkban végbement társadalmi rétegeződésüknek alapjává. A szálláskapitányok nem mindig egyenes leszármazottai a nemzetségi kapitányoknak. Az egyik társadalomelemnek, amely elsősorban mégis a volt nemzetségi kapitányokból alakult, fő jellemző vonására már utaltam az imént. Kidomborítására azonban további vizsgálódás szükséges. Az adatok viszonylagos bősége nem engedi meg, hogy mindnek a tanúságát sorban feljegyezzem. Csak a fejlődésre mintegy típusszerűen jellemzőket említem meg, még pedig lehetőleg kronologikus rendben. 1389-ben Alonynépei Zendre fia Jakab Ujszállást („descensus Comanorum Wyzallas") a Wajchunnépéről való két Miklósnak „in ius et proprietatem dictorum . . . ac posteritatum eorundem . . . perpetuo et irrevocabiliter" bocsátja. 1391-ben bizonyos jászok elhatározták „descensum seu terram 1 Gyárfás I. i. m. III. k. 463. 1. 2 Okleveleink nem szólnak arról, hogy korábban nemzetségi kapitány volt-e.