Századok – 1932

Értekezések - DEÉR JÓZSEF: A Felvidék történetének újabb irodalma. I. 13

34 DEÉR JÓZSEF. mányfejlődésről beszélni, mert ez rövidesen egyértelmű lesz nemzeti multunk reménytelen kiszolgáltatásával. Egyelőre még vigasztalásunkra szolgálhat, hogy a cseh történetírás e problémák kutatásában szintén csak a kezdet kezdeténél tart és így a mulasztottak viszonylag könnyen pótolhatók. A magyar történettudomány a jogtörténeten és a diplomatikán kívül elsősorban politikatörténeti téren teremthetne magának a cseh és lengyel kutatásba szervesen bekapcsolódó munkaterületet. Itt elsősorban nem eseménytörténetre, hanem a közös politikai formák kutatására, egy összehasonlító középeurópai politikatörténetre gondolunk. A nyugati történetírás már régóta szakított a művelődéstörténeti iránynak azzal a dogmájával, mely a politikai élet jelenségeiben a történetíró szingularizáló munkája számára hasznavehetetlen esetlegességeket látott és ezzel egyidejűleg munkába vette a politikai formáknak, a terminológia koronként változó tartalmának pontos meghatározását, amely nélkül szintetikus korkép kialakítása el sem képzelhető. A középkori, de különösen a későközépkori magyar történet a problémák kutatásának általános középeurópai viszonylatban is elsőrangú területe, a magyar történetírás pedig rendelkezik azokkal az adottságokkal, melyek e lehetőség kiaknázáshoz megkívántatnak. Bizonyára nem kerülte el az olvasó figyelmét az a körülmény, hogy beszámolónkban nem esett szó nagyobb területet tárgyaló középkori településtörténeti munkáról. A kezdeményezés érdeme itt még mindig a magyar tudományé és csak rajta múlik, hogy e nemzeti szempontból is talán legfontosabb munkaterületről magát kiszoríttatni ne engedje. Deér József.