Századok – 1932

Történeti irodalom - Mager Friedrich: Entwicklungsgeschichte der Kulturlandschaft des Herzogtums Schleswig in historischer Zeit. I. Ism.: Eperjessy Kálmán 439

440 TÖRTÉNETI IRODALOM. világánál kell tehát keresni a feleletet, hogyan lett az őstájból kultúrtáj. A természettudományoknak a táj életére vonatkozó megállapításai, ha azokat történeti adatok nem támogatják, lég­üres térben mozognak. Ellenben a történeti adatoknak termé­szettudományi értékesítése új lehetőségeket nyújt a táj bio­gráfiái kutatások számára; alapvető kérdések megoldásához járul­hat hozzá, hipotéziseket dönthet meg, vagy nyújthat azoknak komoly tudományos alapot. A történeti módszert tehát semmi­képen sem mellőzhetik a természettudományok a fejlődést kereső vizsgálatoknál. Ez az alaphangja M. hosszú évek kutatómunkája után megírt kultúrgeografiájának, amely számos vonatkozásánál fogva Schleswig gazdaság-, kultúr- és népiségtörténeti megismeré­séhez is hozzájárul. Irodalmunkban mindössze két munkában ismerünk rá ha­sonló módszer alkalmazására. Tagányi Károlynak sikerült törté­neti kútfők alapján megállapítania erdészeti kultúránk kialaku­lásának főbb mozzanatait.1 Ezt az eljárást követi Takáts Sándor is az ecsedi lápról szóló tanulmányában2 , amelyben történeti adatok nyomán rekonstruálja a régi tájat, kimutatva, hogy a 18. századi nádtenger helyén még egy századdal előbb is virágzó községek voltak. Földrajzi értekezéseink — Kövér Fidél dolgo­zata kivételével —3 nem nagy eredményre juthattak a táj éle­tének ily szempontú leírásában, mert levéltári anyag és kútfő­tanulmányok mellőzésével csak néhány publikált adatra támasz­kodtak. A felsorolt egy-két példa csak növeli M. könyvének jelentő­ségét, mert hasznos útbaigazításokat meríthetünk belőle hasonló tárgyú problémák feldolgozásához. Konkrét példákon át tanul­mányozhatjuk, hogyan lehet a már elkészült vagy a még megírásra váró gazdasági vonatkozású tanulmányokat egy nagyobb egy­ségbe módszeresen összefoglalni és azokat az általános jellegű történetírás számára is használhatóvá tenni. M. felfogását, mód­szerét és gondolatmenetét a tartalmi ismertetés során kívánjuk megvilágítani. M. alkotó elemeiben szemléli a tájat, hogy az egyes problé­máknak a gyökeréig hatolva, állapíthassa meg a fejlődést. Erdő, puszta (Heide), láp és rétség azok a főformációk, amelyekből a vidék jellege összetevődik. Ε tájalkotó elemek kiterjedése és tér­foglalása a gazdálkodó emberrel való viszonyukban adják a vidék fejlődéstörténetét. Az erdőről szóló rész Schleswig gazdaságtörténetének is egyik legérdekesebb fejezete. Kimutatja, hogy az erdőtakaró vissza­húzódása jóval később történt, amint a közhiedelem tartja; a 1 Magyar erdészeti oklevéltár. Budapest, 1896. I. kötet, III— XL VII. 1. 2 Az ecsedi láp eresztése a mult században. Magyar Gazdaság­történelmi Szemle. 1899. 3 Kövér Fidél József : A Hanság földrajza. Szeged, 1930.

Next

/
Oldalképek
Tartalom