Századok – 1932

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok - 393

396 MISKOLCZY ISTVÁN. ez a szerződés, mert az év lejárta után Cacillino kijelentette, hogy nem hajlandó azt megújítani. A király, hogy a pénzverő ne szüneteljen és ebből kár ne háramoljék a kúriára, bizományba adta Cacillinónak a zeccát, míg bérbe tudja adni.1 Gondoskodott Károly az új pénz forgalmának biztosításáról is. 1279-ben szigorú rendelettel eltiltotta az idegen és a régi pénzek forgalmát, a bevont pénzt a Castel dell'Ovoban levő zeccába szállíttatta be s azokból carlinokat, tarenusokat, granokat veretett. Szigorúan megszabta a pénz értékét is. A justiciariusoknak meghagyta, hogy az ezüst karolensist mindenki köteles 5 uncia arany büntetés terhe alatt 12 arany gran értékben elfogadni.2 Viszont szigorú büntetéssel sújtja a beváltót is, aki a megállapított értéknél többet követel (például a karlensisekről mondja : quorum quilibet valet augustale unum).3 A lucrum camerae súlyos teher volt. Például mikor II. Károly új arany tarenusokat veretett (1303) 10 gran súllyal, 60-at számítva egy unciára, a régiből 75, majd 76-ot számítanak egy unciára. Az Anjouk egyik főtörekvése a pénz állandósítása. Már az 1283-i san-martinoi határozatok követelték ezt, II. Károly pedig kijelentette, hogy jó pénzt veret, melyért nem szed collectât, hanem átadja a váltóknak és más kereskedőknek, kik arra igényt tartanak ,,és az előbb mondott pénz örökös lesz, sohasem változik, hanem meghatározott értékében megtartatik." Általában a törvények hangsúlyozzák, hogy a király életében csak egyszer veret pénzt.4 Az Anjouk azonban minden fáradozásuk dacára sem tudtak teljes sikert elérni, mert a pénz reális értéke rendesen alatta volt a névértéknek. Károly Róbertnek szintén nagy gondot okozott a pénzügy rendezése. A sokféle idegen forgópénz rontotta a király jövedelmét, a pénzbeváltással járó kellemetlenségek sok bajnak voltak forrásai. Kétségtelenül gondolt ő ezen a téren is a nápolyi viszonyokra, de itt egyszerű átvételről szó nem lehetett. Ä királynak tekintetbe kellett vennie Magyarország különleges helyzetét, másrészt közelednie kellett a középeurópai érmerendszerhez, amellett bizonyos önállóságot kellett biztosítani a magyar pénznek, mert különben az idegen pénz ismét konkurrál a királyival. Ezért elhatározta a rendek kérésére (1323), hogy István bán dénárjainak 1 Reg. Ang. vol. 130. p. 273. 1304-ből. 2 Pergamene ecc. vol. VI. p. 671. 3 La legislazione Angioina. 66. 1. 4 Constitutiones utriusque regni Siciliae. Lugduni, 1560. 318. L