Századok – 1932

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369

A HŰBÉRISÉG SZEREPE SZENT ISTVÁN KI RÁL YS-ÍG ÁB AN. 377 hatur, nec quisquam in his predictis sibi favorem acquirere audeat." A magán és a királyi birtoklás összehasonlításából könnyen kiolvashatjuk a hatodik cikk szándékát : ahogyan én tőletek nem veszem el tulajdon jószágtokat, ugyanúgy ti se vegyétek el királyságom tartozékait. Ez a kijelentés számunkra ma már semmit mondónak tűnik fel. De azon a törvénynapon, amidőn ezt a cikket hozták, szükségesnek látszott, hogy a király ünnepélyesen kijelentse a tulajdon sérthetetlenségét. Ne feledjük el, a királyság még csak nemrégiben vívta azokat a harcokat a törzsfő" és ellenszegülők ellen, amelyek éppen a király kezére hatalmas birtoktesteket juttattak. A lázongók nemcsak vérükkel, de vagyonukkal is megfizettek. Ezekre az erőszakos birtokelkobzásokra emlékezik a második törvénykönyv második cikke. Ahogyan a harcoktól megriadt nép az első könyv hatodik cikkében biztosítani kívánta vagyonát a királyi hatalom erőszakjával szemben, ugyanúgy kér ígéretet testének és birtokainak védelmére a második könyv második cikkében. A cikket a király kérésre, „peticioni tocius senatus" hozta, s lényegében arról szól, amiről az I. 6. cikk. Ebben a cikkben a király megfogadja, hogy mindenki háborítatlanul élvezheti sajátját. A tulajdonjogot a „dominetur" adja vissza, akár az I. 0. cikkben. Megmondja azonban, micsoda esetekben kobozza el a király másnak birtokát. Aki a király életére tör, annak javai a király hatalmába jutnak.1 „De conspiracione regis et regni" intézkedik a második törvénykönyv 17. cikke is.2 Mindebből jól kivehetők a szabad rendelkezésről szóló törvénycikk létrejöttének politikai előzményei. A lázongókkal és ellenkezőkkel kíméletlenül eljáró királyság nem riad vissza birtokelkobzásoktól, amelyeknek jogosságában minden bizonnyal maga a nép kételkedett. Úgy a királyság, mint az alattvalók érdekében törvényt hoznak tehát a tulajdonjog sérthetetlenségéről. Ezt fejezi ki a hatodik cikk a szabad rendelkezés hangsúlyozásával. A törvénycikk általános jellege semmi kétséget nem 1 „Consensimus igitur peticioni tocius senatus, ut unusquisque propriorum simul et donorum regis dominetur, dum vivit, excepto, quod ad episcopatum pertinet et comitatum . . . Nec pro ullius causa reatus detrimentum bonorum suorum paciatur quis, nisi consiliatus mortem regis aut tradicionem regni fuerit vei in aliam fugerit provinciám ; tunc vero bona illius in regi am veniant potestatem . . ." (Závodszky: id. m. 153. 1.) 2 Závodszky: id. m. 155. 1. A hamis besúgók ellen hozott II. 19. c.ikk létrejötte is ezzel áll kapcsolatban.