Századok – 1932
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A hűbériség szerepe Szent István királyságában 369
A HŰBÉRISÉG SZEREPE SZENT ISTVÁN KIRÁLYSÁGÁBAN. 371 mint látni fogjuk, még Nyugaton sem volt minden esetben beneficium. Abból tehát, hogy Szent István embereit, hospeseit, birtokadományokban részesítette, nem következik ezeknek a donációknak hűbéri kötelezettsége. A kérdés, láthatjuk, azon dől el : a Szent István alatt és később is sokat emlegetett adománybirtokok beneficiumok voltak-e, avagy donációk szabad jogon, hűbéri kötöttség nélkül ? Ennek a problémának tisztázását állítjuk kutatásunk homlokterébe. Iskolakönyvek azt tanítják, hogy a hűbér beállás részint személyi, részint dologi mozzanatokat tartalmazott. A megállapodás személyi oldala abban jutott érvényre, hogy a hűbéres a senior védelmébe commendálta magát. A commendatio kéznyujtásból és esküből állott. A szabad megegyezésen és kölcsönös hűségen alapuló személyes kötelékhez azonban dologi elem is társult. A commendatio birtokadományhoz kapcsolódott. A vassus a lovagi szolgálatokat adomány fejében látta el. Ha tehát a birtok kiutalása bármely ok miatt elmaradt, felbomlott a hűség-fogadás érvénye is. Ezt az adományt nevezik az egykorú források a Roth és Brunner által megalapozott felfogás szerint beneficiumnak. A beneficium lovagi szolgálatra kötelező adományt jelentett.1 A legújabb irodalom az általánosan elfogadott, s tankönyvekben továbbterjesztett nézetnek már nem ad mindenben igazat. Tanulmányunk keretében az újabb eredményekből csupán a beneficium jelentésének megállapítása számíthat nagyobb érdeklődésre. Nem áll meg, hogy a beneficium pusztán hadiszolgálatra, és pedig lovasszolgálatra kötelezett volna. Ugyanis a vassus nemcsak hadiszolgálattal tartozott seniorának. Látjuk őt a legkülönfélébb feladatkörben. Különféle tisztségeket tölt be, részt vesz az igazságszolgáltatásban éppúgy, mint a közigazgatás különböző ágaiban. A beneficium tehát nem fogható fel tisztán hadi természetűnek. Másrészt beneficiumnak hívják az egykorú történeti emlékek azokat a földeket is, amelyeket a parasztok munkáltak meg bizonyos évi bér fejében. Ebből magyarázható, hogy a beneficiumokat parasztsorsú condicionariusok kezén is találjuk. A beneficium nem vont maga után hadiszolgálatot.2 1 V. ö. R. Schröder : Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. I. 1919. 429. s köv. 1. 5 A. Dopsch : Beneficialwesen und Feudalität. (Mitteilungen d. Österreich. Instituts f. Geschichtsforsch. XLVI. 1932. 14—15. l.> 25*
